Bak Rita Budapest 1974. július 10. –
|
Mókus
Macskám megfogott egy
mókust. Elkapta. Apró
lukat mart a
testébe. Majd felvonszolta
az erkélyre. Mályvaszínű
vér szivárog, hallom
a csont roppanását.
A mennyországot csak
pillanatokra látom,
a csont roppanása,
a vér szivárgása
nem szűnik meg.
Virágok törnek ki
a falból és
benövik a mókus
testét.
Sorsod vektorok halmaza
egy pókhálóban,
aurád gúzsba kötve.
|
Veverica
Moja mačka je uvatila
vevericu. Zgrabila. Sitnu
rupu je ujela u
njeno telo. Pa je na balkon
vukla. Krv boje sleza
curi, čujem
lom kostiju.
Raj tek
na momenat vidim,
lom kostiju,
curenje krvi
ne prestaje.
Iz zida
cveće izbija,
obrasta telo
veverice.
Sudba ti je gomila vektora
u jednoj paučini,
a aura svezana.
Prevod: Fehér Illés
|
Forrás:
https://www.litera-tura.eu/bak-rita-versei-2/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése