Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. –
Конституисање
нове општинске власти Далеко на истоку, у Сербији,
можда Као на каквом отоку сивом Читам
поново Јесењина, Пушкина И религиозног Фјодора Достојевског. Ах, руски
мученици! Ах, руски
писци – највећи на свету! У градској болници виче мој деда И ислужену
осамдесетогодишњу удину Пружа Да му намакну цевчицу и кесу. Мокро је, Фантастично је свуда! У свечаној
општинској сали На крају овога лета уз све почасти Народ поставља нову градску власт. Ах, српски
народ! Ах, српски
народ!
|
Kinevezték az új
városvezetést Messze keleten, Szerbiában,
talán Mint valami szürke szigeten Újra Jeszenyint, Puskint és A vallásos Dosztojevszkijt
olvasom. Ó, orosz mártírok! Ó, orosz írók – világnagyságok! Nagyapám a városi kórházban
ordít, Kiszolgált, nyolcvanéves
kukiját Nyújtja, Vegyék le rála a csövet és a
zacskót. Nedves, Mindenütt fenséges! A városháza ünnepi termében E nyár végén, ünnepélyes
keretek között A nép kinevezte az új városvezetést. Ó, szerb nép! Ó, szerb nép! Fordította: Fehér Illés
|
Izvor:
Обрен Ристић: У
горама чудо, Исток, Књажевац, 2017.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése