Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. –
|
Ни дан без позоришта
Зорану
Радмиловићу
Највећа сцена је она на
коју пресели
Се ти у дивоти небеској
као насред Агоре
Тамо где смерно играју
око ватре сви весели
Цареви војсковође и цела
свита Тек горе
И мајстори испод брка
стреле одапињу
Благе што милују се као
мирног мора вали
А црни снег пада на нашу
Крајину
И Ртањ светила гаси као
за фајронт Али
Ни дана једног без
позоришта нека не буде
Јер снег црни пада на
Крајину и смех
Твој у клупко леди се са
кикотом дворске луде
Да ноћ бескрајну
васкрсне на прагу Грех
Далеких предака наших из
снежних висина
У некој новој игри
препозна истина
|
Színház nélkül egyetlen nap se
Zoran
Radmilovićhoz1
Ahová te
költöztél az a legnagyobb szín
A menny
gyönyörűségében Agora közepén
A tűz
körül szelíden játszadoztok mindenki víg
Császárok
hadvezérek az összegyűltek és Épp
Ott a
mesterek bajszuk alól nyilakat eregetnek
De
gyengédek nyugodt tengerként simogatnak
A mi
Határvidékünket meg fekete hó lepte el
És a Rtanj2
fényei is mintegy végszóra kialszanak
De színház
nélkül egyetlen nap se legyen
Mert
Határvidékünkre fekete hó esik jókedved
Az udvari
bolond kuncogásával együtt dermed
A végtelen
éj a Bűn küszöbén serken
Távoli
őseink az egykori havas magaslatok
Lakói új
játékban ismerik fel az igazságot
1Zoran Radmilović (1933 – 1985)
ismert szerb, jugoszláv színész.
2Rtanj
– középszerbiai hegy
Fordította: Fehér Illés
|
Izvor:
Обрен Ристић: У горама чудо, Исток, Књажевац,
2017.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése