Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. –
Последњи
дан
Слово
Цртеж у песку У таласима звук
Из
галаксије далеке, из тајанства и мира
У
једно писмо прошло и будуће сабира
А коме
ће повест бити поверена за наук
Спознаја
или слутња, тек чулима се оте
Какав
је био последњи дан, без страсти
Сведочиће завичај мој који из ове красоте
Блиста
на хоризонту и са њим ће срасти
Да ли
ће час тај имати снагу и лепоту вулкана
Из
утробе, силину воде из тамних дубина
Или ће
нежно сунце овога умилног дана
Ка
свом заласку објавити вечност Оца и Сина
Можда
нам камен острошки светлошћу у заметку
Благовести.
Или ће реч само као на почетку.
Izvor:
Обрен Ристић:
У горама чудо, Исток, Књажевац, 2017.
Az utolsó nap
A homokban a Betű a Rajz, A hullámokban
meg a Hang
A távoli galaxis a titokzatosság
a nyugalom üzenete
Múlt és jövő egyetlen levélbe
sűrítve
De a történelmet tanulságként
kire bízza majd
Felismerés vagy sejtés csak érzékek
válthatják ki
Hogy milyen volt az utolsó
nap az ebben a gyönyörben
Feltűnt a messzeségben csillogó
szülőföldem
Fogja indulatokat mellőzve
bemutatni
Tartalmazza-e majd az a
pillanat a vulkán nagyszerűségét
Gyomrából a sötét mélyből
előtörő víz erejét
És e kellemes késődélutáni napfény
a gyengéd
Jelenti be az Apa és Fiú örökkévaló
létezését
Netán az osztrogi szikla
fénye mint az üdvösség
Hírét. Vagy csak a szó mint a
kezdetek kezdetén.
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése