Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. –
На путу за Сврљиг На
дан Светог Илије сваке године велики
вашар вртешке разне игре и
забава а циркус без дневног реда непрестано
упркос упозорењима интелектуалаца
шарене шатре низ улицу
кловнови пресушили реку жабе крекећу
мађионичари уметнички збуњено
посматрају сцену помешаних улога
како ће пред Газду шта публици
рећи у међувремену шта мајмунима
и лавовима како ће песници ово
одсањати шта ће словослагачи шта
критичари писати шта ће учитељица рећи
а шта унуци дедовима како ће се
девојке чедне у овоме снаћи на путу
за Сврљиг у предвечерје једно снег
пада пишем ову песму која од
мене упорно бежи измиче књизи.
|
Útban
Svrljig1 felé Szent
Illés napján minden évben kirakodóvásár
körhinták játékok és szórakozás
a napirend nélküli cirkusz meg folyamatos
a bölcsek figyelmeztetései ellenére
végig az utcán tarka sátrak a bohócok
kiszárították a folyót békák brekegnek
szemfényvesztők művészek tanácstalanul
figyelik a szerepcserék jelenetét
hogyan lépni a Gazda elé mit mondani a
közönségnek közben mit a
majmoknak és az oroszlánoknak a költők erről mit
álmodnak mit írnak majd a
betűvetők meg az elemzők mit mond a tanítónő
és az unoka a nagyszülőnek itt hogyan
találja fel magát az érintetlen kislány útban
Svrljig felé alkonyatban hóesésben
írom ezt a tőlem kitartóan menekülő
könyvbe nem illő verset. 1Svrljig (ejtsd: Szvrlyig)
középszerbiai község Fordította: Fehér Illés
|
Izvor:
Обрен Ристић: У
горама чудо, Исток, Књажевац, 2017.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése