Keresés ebben a blogban

2025. július 16., szerda

Barbara Novaković Ребро – Borda

 


Barbara Novaković Rijeka, 15. jun 1986. – 

Ребро
 
Ако те очи не гледају мене,
шта ће ти.
И те руке ако не грле мене,
не требају ти,
а ни усне, ако не љубе мене.
И то срце што ти откуцава дане,
мјесеце, године, живот,
што откуцава и тебе
и све што осјећаш
и желиш
и све што не смијеш
и што љубоморно чуваш
и кријеш као тајну
под ребром
и под јастуком,
ако не куца за мене,
узалуд куца.
 
И ако другу погледаш
и ако те погледа друга,
нек ми очи усахну
да не видим.
 
И ако другу грлиш
и ако те грли друга,
нек ми се руке осуше,
празне.
 
И ако другу љубиш
и ако те љуби друга,
нек ми усне занијеме,
скамене.
 
И ако ти је у срцу нека друга
и ако у срцу некој другој си ти,
моје је стало,
у гроб закуцано.
 
И нисам ни љубоморна
ни посесивна.
Ја сам само твоје
испод очију, руку, усана и срца
ребро,
што је словом небеским
и љубављу силом
проговорило.
 
 

Borda
 
Ha szemed nem engem néz,
felesleges.
És karod, ha nem engem ölel,
minek neked,
ahogy szád sem, ha nem engem csókol.
És az a szív, mely számolja a napokat,
hónapokat, éveket, az életet,
mely érted dobog,
mindenért, amit
bordád alatt,
párnád alatt érzel,
kívánsz,
mindenért, amit nem mersz megtenni,
amit féltékenyen őrzöl,
titokként rejtegetsz,
ha nem értem dobog,
hiába dobog.
 
És ha másra nézel
az a másik meg rád néz,
szemem száradjon ki,
hogy ne lássak.
 
És ha mást ölelsz
az a másik meg téged ölel,
karom zsugorodjon,
vesszen.
 
És ha mást csókolsz,
az a másik meg téged csókol,
ajkamon szó ne fakadjon,
kővé váljon.
 
És ha szívedbe valaki más költözött,
a másik szívében meg te vagy,
az enyém megáll,
sírba vet.
 
Nem vagyok féltékeny,
sem birtokló.
Csak a tiéd vagyok,
borda
szemed, karod, ajkad, szíved alatt,
mely mennybéli módon,
a szerelem erejével
szólalt meg.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése