Csák Gyöngyi Kertben – U vrtu

 

Csák Gyöngyi Kisvaszar, 1950. április 28. –

Kertben   Csúfot űz belőlem egy rózsa, akár a tagadás jelképe, vagy elszánt lázadásé ökölbeszorított kézzé tapadó sok szirma.   Amott a kardvirág hirdeti létét, lángoszlopként törtet a magasba.   Messzebb a villámsújtotta körtefa, jogarként tartja egyetlen ágát. Őrzi a tűz emlékét, gyökerébe törzsébe zárva titkát.

U vrtu   Ruga mi se ova ruža, mnoštvo prianjalih lata nalik je stisnute šake, kao da je simbol poricanja ili odlučne pobune.   Tamo gladiola oglašava svoje postojanje, poput plamenog stuba prodire u vis.   Dalje gromom pogođena kruška kao žezlo drži svoju jedinu granu. Čuva uspomenu vatre, u koren, u stablo zatvorenu tajnu.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://holdkatlan.hu/index.php/szepirodalom/vers/13748-csak-gy-ngyi-versei-huzat-kertben