Ilija Šaula
Karlovac, 4. decembar 1963. –
|
Lavirint
Lavirint je
zamka
za mudrace
koji žele
pobjeći
od sebe samih.
Nisam imao
izbora,
našao sam se
u lavirintu.
Već mi se i noć
smijala naporu,
postiđen,
nasuprot zla
čekao sam milost
onu tihu,
Božansku,
da se spusti
i izvede me.
Ukazalo mi se
prase,
krenuo sam za
laganim
roktavim glasom
i sitnim papkom.
Kruna je sinula,
mjesec je
izblijedio,
prase je
nestalo,
sam sebi trčao
sam u susret.
|
Útvesztő
Az útvesztő
az önmaguktól menekülő
bölcsek
csapdája.
Nem választhattam,
útvesztőben
találtam magam.
Erőfeszítésemért
már az éj is kinevetett,
megszégyenítetten,
a gazsággal szemben
a könyörületet vártam,
azt a csendeset, az Istenit,
hogy hozzám érve
vezessen ki.
Malac jelent meg előttem,
a könnyed
röfögő hang
és a kicsiny paták
után indultam.
Korona villant,
kifakult a hold,
eltűnt a malac,
önmagam felé rohantam.
Fordította: Fehér Illés
|
Izvor:
https://www.literaryworkshopkordun.com/latinica/strana/3583/ilija-saula-lavirint
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése