Ilija Šaula Karlovac, 4.
decembar 1963. –
|
Tvoja
duga zimska noć
Ima
mnogo načina da ugriju nečiju dugu,
zimsku
noć…
Kažu
da su noćna razmišljanja najvatrenija,
da
mogu sama od sebe da griju,
kažu
da misao može sve da sprži
ako
joj se doda kap ljubavi koja leti
iznad
zvijezda.
Kažu
da prostor ubija ako misao sama
u
njemu boravi.
Kažu
da je misao najbrža na svijetu
i da
svakog trena može biti tamo
gdje
poželimo.
Tako
kažu.
Ja ne
znam!
Volio
bih da mi je misao prijateljica,
da me
vodi sa sobom.
Bio
bih dobar, slušao bih je.
Kad
bismo kod tebe navratili,
obradovao
bih se.
Već
sam ti rekao da imaš divne oči i
da
sva mirišeš na ljepotu.
Opet
bih ti to rekao.
Znam
da se misao ne bi ljutila na mene,
zamolila
bi me da ti ugrijem dugu, zimsku noć!
|
Hosszú téli éjszakád
Többféleképp lehet valaki hosszú,
téli éjét megmelegíteni…
Mondják, a gondolkodás éjjel lángol,
önmagukat melegítik,
mondják, a gondolat képes mindent felperzselni,
ha hozzáadsz egy csepp, a csillagok
felett repkedő szerelmet.
Mondják, öl a tér, ha benne a gondolat
magányos.
Mondják, a világon a gondolat a leggyorsabb,
bármelyik pillanatban a kívánt helyen
terem.
Így mondják.
Én nem tudom!
Szeretném, ha a gondolat barátnőm lenne
és magával vinne.
Jó lennék, hallgatnék rá.
Ha téged meglátogatnánk,
megörülnél.
Már mondtam, szemed gyönyörű és
a szépség illatát árasztod.
Megint azt mondanám.
Tudom, a gondolat nem haragudna rám,
megkérne, melegítsem meg hosszú téli éjszakád.
Fordította: Fehér
Illés
|
Izvor:
https://www.literaryworkshopkordun.com/latinica/strana/3583/ilija-saula-lavirint
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése