|
Otpisani
Na putu premještanja
na putu odrastanja
na putu ispreplitanja,
istina
mržnja
laž
ljubav
zagledani jedni u druge,
svjetlosti nedostaje
ne vidimo, ali osjetimo
trag prošlosti
izvire iz nas,
zbunjeni,
začuđeni
kao svatovi
Eugena Kumičića.
Djeca smo.
Rekli su nam
da remetimo mir.
Djeca smo
bez šanse
za popravni.
Otpisana djeca.
Slušate našu
pjesmu
plačete nad
našom sudbinom
ne vidimo vam suze,
niste bili sa nama
kad se rađala naša pjesma.
Vi ste je kovali,
iskovana je od vaših želja,
satkana od vaše
sreće,
domovinstva,
iluzija,
mržnje
i
naših nadanja.
Nemamo kletvu.
U srcu nam je molitva
blaga, usrdna,
trajna.
Krčimo put
pjesmi,
put povratku.
|
Kegyvesztettek
A helyezkedés útján,
a növekedés útján,
a kuszaság útján,
az igazság
a gyűlölet
a hazugság
a szerelem
szemtől szemben állnak,
hiányzik a fény,
nem látunk, de érezzük
a múlt bélyegét,
belőlünk fakad,
Eugen Kumičić1
násznépeként
zavarban vagyunk,
csodálkozunk.
Gyerekek vagyunk.
Mondták,
lábatlankodók.
Javulásra
esélytelen
gyerekek.
Kegyvesztettek.
Hallgatjátok dalunkat,
siratjátok sorsunkat,
könnycseppeket nem látunk,
dalunk születésekor
nem voltatok velünk.
Ti kovácsoltátok,
késztetéseitekből kovácsolt,
szerencsétekből,
hazátokból,
álomképetekből,
gyűlöletekből
szőtt
és
hitünkből.
Nem átkozunk.
Szívünkben fohász,
gyengéd, szívélyes, kitartó.
Utat a dal előtt egyengetünk,
a visszatérés útja előtt.
1 Eugen Kumičić (ejtsd: Eugén Kumicsity, 1850.- 1904.)
horvát író, politikus.
Fordította: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése