|
(О)да
путу
Мисао на пут
сама је себе
п(р)обудила,
отворила
простор
да све крене
од Творца
и врати му
се
никад не
прекидајући везу
с Њим.
Пртине су
утабале звери
стазе људи
који су морали
да се
уздигну изнад њих,
надмудре их
и припитоме,
да би стекли
вишу свест о себи.
Невидљиви путеви винули су се у небо
е да би
човек стигао
и тамо где
му није место,
или боље
осмотрио
оно од чега
бежи,
које од себе
не види.
А Општи Пут
стално тежи
напред,
не хајући за
време
које ни пред
ким не одступа.
(О)да путу
који гради
све(с)т
да земља,
ваздух, простор
могу имати
границе,
али да
унутар њих
свима
подједнако припадају.
О да путу,
чијег се
краја
нико за
живота не боји.
|
Óda az úthoz
Ahogy
az útra gondolunk,
önmagát ébreszti,
teret nyit,
hogy minden a Teremtőtől induljon
és Vele
a kapcsolatot soha megszakítva
hozzá térjen vissza.
Az ösvényeket a vadállatok taposták ki,
a járásokat az emberek, akiknek, hogy
önmagukról magasabb tudatot nyerjenek,
a vadak fölé kellett emelkedni,
eszükön túljártak, megszelídítették őket.
Láthatatlan utak emelkedtek
az égbe,
hogy az ember oda is juthasson
ahová nem tartozik,
vagy jobban szemügyre vehesse azt,
amitől menekül,
amit önmagától nem lát.
Az Egyetemes Út,
a senki elől nem meghátráló
idővel nem törődve
tör mindig előre.
Óda az úthoz
a világot/tudatot építőhöz,
a föld, a levegő, a tér
lehet, hogy határokkal körülvett,
de azokon belül
egyaránt mindenhez tartozik.
Ó, igen, az úthoz,
végétől
életében senki sem fél.
Fordította: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése