Miodrag Jakšić Beograd 1969. –
Teget,
sa belim tačkama
Plakaćeš noćas, pa sa tim uverenjem,
očekuješ da nepadne mrak.
Nepotrebno je ako plačeš da bude još i
noć.
Neuslovno je uz suze, bivati sam.
Kada bi zaspala, sanjala bi ga.
Čim bi se probudila, bio bi ti u
mislima.
Zaljubljenost bi te obuzimala,
neuzvraćenosti tužna.
Pitanja puna, odgovora praznih.
U ravni ideje, ravan saglasnosti traje.
Očekuju te zadnje namere, ali...
Smrt nije zadnja reč.
Pobedu odnosiš, oblačeći omiljenu
haljinu na tufne.
Teget, sa belim tačkama.
Tamnina podloge za zrnca obasjaja.
Susret mraka i sunca.
Tvoja majka i ista haljina.
Pravićeš, dalje, poređenja.
Proleće i sneg oko tebe.
Ponedeljak i vika dece u parkiću.
Teksas jakana i Parafios tašna o ramenu.
Mladalačka energeja u nastajanju i
lepota u ogledalu...
Ponosna na svoje duge noge.
Barice na pločniku večeras se penušaju
kao najlepši morski talasi.
Ne misliš ovog trenutka na njega!
Bulevar i omiljeni Blue caffe voljenog
grada.
Lakše je prevaliti preko usana tugu, ako
svi oko tebe pevaju.
Glasnije teraš od sebe napast.
Trenutke ne beleži, važno je da te
čuvaju.
Punim plućima dišeš, i ne primećuješ
noć.
I guraš dalje...
Život nije presudna stvar.
Izvor: autor
Sötétkék,
fehér pontokkal
Éjjel
sírni fogsz, majd ebben a szellemben, elvárod, ne legyen sötét.
Ha sírsz,
felesleges, hogy éj is legyen.
Könnyekkel
együl lenni, nem feltétlenül egyedüllétet jelent.
Ha elaludnál,
róla álmodnál.
Amint
felébrednél, gondolatban velem lennél.
A szerelem
hódítana meg, a szomorú viszonzatlanság.
Sok a
kérdés, üres feleletek.
Az eszme
síkján, tartós az egyetértés.
Titkos
célok várnak, de…
Nem végső
szó a halál.
Győztes
vagy, ha felveszed a kedvenc pettyes ruhát.
Sötétkék,
fehér pontokkal.
Sötét háttér
a fényes foltok számára.
A sötét
és a nap találkozása.
Anyád és
ugyanaz a ruha.
Továbbra
is összehasonlítgatsz.
Körülötted
tavasz és hó.
Hétfő, a
parkokban vidám gyerekzsivaj.
Texas-kabát,
a vállon Parfois táska.
Kezdeti
fiatalos lendület és
szépség
a tükörben…
A lábára
büszke.
Ma este
a járdán a vízfoltok legszebb tengeri hullámokként pezsegnek.
E
pillanatban rá nem gondolsz!
A körút
és a kedves város kedvenc Blue kávézója.
A
fájdalmat az ajkakról könnyebb eltüntetni, ha dalolnak körülötted.
A tolakodót
hangosan elzavarod.
A
pillanatot nem jegyzi, fontos, hogy vigyáznak rád.
Teljes
tüdővel lélegzel, az éjt nem veszed észre.
És
tovább mégy…
Az élet
nem sorsdöntő tény.
Fordította: Fehér Illés