Miodrag Jakšić Hajde – Gyere

 

Miodrag Jakšić Beograd, 16. april 1969. – 

Hajde
 
Hajde da se prošetamo, pomislih, po Central parku.
Po ortogonalnoj mreži, čovekov mozak najbolje razmišlja. Tako i treba postaviti pravce kretanja, uključujući i dan u parku.
Hajde da popijemo kafu u Mejson Kajzeru na Petoj, kao što činimo uvek kada smo u ovom gradu.
Brejkovi napravljeni u suludoj svakodnevici uz kafu odagnaju neprilike. Svaki srk, prija.
Hajde da vidimo izložbu Monea u Frik galeriji, gde sam ti uradio neuspešno portret, te neke godine.
Kada nisi kraj nekog koga voliš, to lice njegovo najlepša je slika sto drži te u ravnoteži i daje inspiraciju.
Hajde da se poljubimo na Tajms skveru.
Ludnici globalnoj da damo doprinos ljudskog iskonskog izraza, ličnog.
Poljubac pred reflektorima ili u tmini, jednako blješti i draži.
Hajde da se izvalimo u fotelje u Brajant parku, noću kad nikog nema i propustimo poslednji metro za Kvins.
Poslove sve po metrici nametnutoj, često bi trebalo pokvariti.
Hajde da nam ovaj grad bude drag kao što uvek jeste...
Sa šest sati vremenske razlike, pecnu me, glas nespokoja, je li to moguće?
Hajde da ne plačemo zbog toga.
Ponekad voliš moju poeziju.
Hajde, onda, da ti napišem pesmu, da te miluje dok spvaš, umesto koraka koje bismo danas premerili, espreso kafa sto bismo otpili i poljubaca koje bismo šerovali.
Ti si moj bol i moja sreća.
Sve što čoveku treba.
 
Izor: autor
 
 
Gyere
 
Gyere, sétáljunk, gondoltam, a Central parkban.
A merőleges hálón jobban gondolkodik az emberi agy. Így kell beállítani a mozgásirányt is, beleértve a parkban a napot is.
Gyere, kávézzunk a Maison Kayserben az Ötödiken, ahogy ebben a városban mindig szoktunk.
Az őrült mindennapokban a kávészünetek elűzik a gondokat. Minden korty jól esik.
Gyere, nézzük meg a Monet kiállítást a Frick galériában, ahol pár éve sikertelen portrédat készítettem.
Ha nem vagy a szeretett személy mellett, arca a legszebb kép, egyensúlyban tart és ösztönöz.
Gyere, csókoljuk meg egymást a Times Squareon.
Az általános őrületben adjunk valami személyes, ősi emberi kifejezést.
A csók a reflektorfényben vagy a sötétben ugyanúgy csillog és ingerel.
Gyere, vessük magunkat a fotelbe a Bryant parkban, éjjel, mikor senki sincs és szalasszuk el az utolsó metrót.
A napi mértre szabott munkát gyakrabban kellene elrontani.
Gyere, legyen ez a kedvenc városunk, ahogy mindig is…
Megcsípett a hatórás időkülönbség, a nyugtalanság hangja, létezik?
Gyere, ezért sírjunk.
Költészetemet néha szereted.
Gyere, verset írok, neked, hogy simogasson, míg alszol, a ma kimért léptek, az elfogyasztott presszókávé és a szétosztott csókok helyett.
Fájdalmam és szerencsém vagy.
Minden, ami az embernek kell.
 
Fordította: Fehér Illés