Ilija Bakić Vršac, 23. 11. 1960. –
|
***
kože
ukočenih raširenih zenica
nosi
struja smrznutog glasa
(inje na nozdrvama
ledene igle u ustima
pucaju kapilari u oku)
iznad
praznih piramida
voska podneva
širina se krivi po rubovima
srasta u svod
bez ožiljaka
zeleno staklo
zavesa peska
bistri
u oreol
kalendar odbrojava
postolja tonu
u odnosu trenutku
ravnodnevnice
pristižu sisari
lome hleb
i kažu
"danas biramo lica"
|
***
a merev
tág pupillák bőrét
megfagyott
hangáramlat sodorja
(az orrcimpán dér
a fülben jeges tűk
a szemben hajszálerek szakadnak)
az üres
piramisok felett
délkör viasza
a szélesség a szélek mentén
hajlik
heg nélkül nő
a boltozatba
zöld üveg
homokfüggöny
derít
a holdudvarban
a kalendárium visszaszámlál
talapzatok süllyednek
a napéjegyenlőség
pillanatában
érkeznek az emlősök
kenyeret törnek
és mondják
"ma arculatokat választunk"
Fordította: Fehér Illés
|
Izvor: Ilija Baki
ć: Koren ključa, naličje svakodnevnice, Kanjiški krug, 1999.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése