Miodrag Jakšić Beograd,
16. april 1969. –
Kad
ne misliš na laž, neće je ni biti
Da
proniknemo u suštinu laži, pokušavamo.
Oba pola, sa
obe strane, zatežu.
Tope se
glečeri, ruše se vekovi i oklopi viteza rđaju, a opne laži jačaju.
Osvešćenje
sebi okrenuto, tiho i jasno, u tebe želi da uđe.
Otvori mu
vrata.
Ne pazi na
dodatne abrove kojima ti kite um, usresređena budi ka njemu.
Lagaćeš kad
moraš. Moranje je stanje, svaki dan što ga donosi. Svi lažu, glasno sebi u usne
trpaš, pa igraj tu igru i ti.
Otrovima te kite svakojake osobe bliske.
Svakoj od njih uzvraćaš ljupko, u laž upakovan poklon.
Opireš se i vrdaš. Laž u dokolici,
veliku nesreću stvara.
Koliko čovek može biti iskren?
Malo ili nedovoljno. Nikako ili jalovo. Nagoni drugi, pritisci jači, daju ti
impuls za novu laž.
Kažem ti
smireno, saopštim smerno, da ne bude da je rečeno, reda radi i duhovito.
Saslušaj.
Trudim se
smisleno, učinim praktično, da prevari zatvorim vrata.
Pokušaj.
Ko može da
bude tu, prisutan i čist, kada ga laž zajaši, onda je spreman da mu otkaže, da
ga odagna.
Kad ne misliš
na laž, neće je ni biti.
Osmehom u brk
je ubij. Saseci sotonu, smislom.
Okreni glavu
na drugu stranu i korak produži dalje. Ako je ulica duga, ne spuštaj pogled ka
pločniku, već podigni glavu i usmeri je skulpturama zgrada, akademizma. One
teraju laž.
Savladaćeš
njegovu kob, kao manekenke što pistu pregaze lako i svi ih zbog toga vole.
I ako je laž
uvek prisutna,
Usmeri je ka
istini.
Zaćuti ako
treba, ako samo laž moraš prevaliti s usta.
I to je, neka, pobeda.
Izvor: autor
Ha nem gondolsz
a hazugságra,
nem is lesz
Hatoljunk
a hazugság lényegébe, próbáljuk meg.
Mindkét
nem, mindkét oldalról, fitogtatnak.
Olvadnak
a gleccserek, eltűnnek a századok, rozsdásodnak a vértezetek, a hazugság
burkolata meg erősödik.
A tudat
önmaga felé fordul, csendesen és tisztán, beléd törekszik.
Nyiss
előtte ajtót.
Ne
törődj az elmédet ékesítő felesleges pletykákkal, csak rá figyelj.
Majd
hazudsz, ha kénytelen vagy. A kényszer állapot, mindennapi felhozatal. Mindenki
hazudik, hangosan, tele szájjal, hát ezt a táncot te is járd.
Méreggel
ékesít mindenféle hozzád közelálló. Mindenkinek mosollyal válaszolj, hazugságba
burkolt ajándék.
Ellenállsz,
köntörfalazol. Az unalomban kimondott hazugság szerencsétlenséget okoz.
Mennyire
lehet őszinte az ember?
Kicsit
vagy nem eléggé. Sehogyan vagy meddőn. Egyéb ösztönök, kényszerhelyzetek újabb
hazugságokra buzdítanak.
Nyugodtan
mondom, csendesen közlöm, hogy ne csak a rend kedvéért, szellemesen szóljak.
Hallgass meg.
Értelmemmel
igyekszem, a gyakorlatban is teszem, az ajtót a csalás előtt bezárni.
Próbáld
meg.
Az, aki
jelen van és tiszta, mikor a hazugág megnyargalja, képes levetni magáról.
Ha nem
gondolsz a hazugságra, nem is lesz.
Bajusz
alatti mosollyal öld meg.
Fordítsd
el a fejed és lépj tovább. Ha hosszú az utca, ne az aszfaltot nézd, emeld fel a
fejed, tekints a házakon lévő szobrokra. Hazugságra azok ingerelnek. Legyőzöd a
rendeltetést, mint a kifutót a könnyedén sétáló modellek. Ezért szeretik őket.
Még
akkor is, ha a hazugság mindenütt jelen van.
Az
igazság felé mozdulj.
Hallgass, ha csak a hazugságot kell elhallgattatnod.
Ez is
valamilyen győzelem.
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése