Miodrag Jakšić Na toj, drugoj strani kreveta – Ezen, az ágy másik felén

 

Miodrag Jakšić Beograd, 16. april 1969. – 

Na toj, drugoj strani kreveta
 
Na toj drugoj strani kreveta, ovog jutra, ponovo nećeš videti mene.
O tome mislim, gledajući, sa daljine, te prve senke jutarnje, koje bacaju jesenje slike na zid naše sobe, darivajući ti novi život.
Sunce voli da zaviri, odmah čim svane, kroz sva okna i pozdravi ogoljene ljubavnike, usamljene prokletnike, postojane dame, u jutarnjem snu.
Sunce ne pita nikad za dozvolu pristupa. Spuštene roletne, ako su, samo mu dodatno daju na značaju, pa uz njih nagrađuje zidove uvek novim, tačkicama i crticama romantike.
Probudiće te njegov bljesak ili obavezno brujanje mašina u stanu iznad koji se,
iznova, renovira.
Utišan televizor, od sinoć iste numere vrti. Čaša belog vina, do pola otpijena, jedina u njega gleda.
Nastavićeš da spavaš, umilnom nadom oprhavana, da veličina toga kreveta može jutros biti prostirka ptici što ritmično kljuca po limenom doksatu, ispred.
Krevet je i jutros dovoljno prazan, da je možda i primiš u dom, prođe ti, kroz polusan.
Druga strana kreveta uvek kao opomena otvara slutnje onome koji nedostaje.
Na toj drugoj strani kreveta, ovog jutra, ponovo nećeš videti mene.
 
Izor: autor
 
 
Ezen, az ágy másik felén
 
Ezen, az ágy másik felén, ma reggel, engem ismét nem fogsz látni.
Ezen gondolkodom, nézve, a messzeségből, ezeket az első reggeli árnyakat, melyeket az őszi képek vetnek szobánk falára, neked új életet ajándékozva.
A nap szeret kukucskálni, amint hajnalodik, minden ablakon keresztül köszönti a meztelen szerelmeseket, a magányos átkozottakat, reggeli álmukban az állhatatos hölgyeket.
Belépésre a nap sosem kér engedélyt. A redőnyök, ha le is húzottak, jelentőségét csak kiemelik és a falakat a romantika új pontocskáival, egyeneseivel együttesen jutalmazzák.
Felébreszt sugárzása vagy a szerszám kötelező zúgása a feletted lévő lakásban, melyet
ismételten újítanak.
A lehalkított tv tegnap este óta ugyanazokat a számokat ismétli. Egyedül a félig üres borospohár nézi.
Folytatod az alvást, reménykedve, hogy annak az ágynak a mérete reggel akár a bádogívet ritmikusan kopogtató madár szőnyege is lehetne.
Az ágy ma reggel is elég üres, talán otthonodba is fogadod, félálmodban jut eszedbe.
Az ágy másik fele, figyelmeztetésként, baljós előérzetet kelt a hiányzóban.
Ezen, az ágy másik felén, ma reggel, engem ismét nem fogsz látni.
 
Fordította: Fehér Illés