Miodrag Jakšić Teget, sa belim tačkama – Sötétkék, fehér pontokkal

 

Miodrag Jakšić Beograd 1969. –

Teget, sa belim tačkama
 
Plakaćeš noćas, pa sa tim uverenjem, očekuješ da nepadne mrak.
Nepotrebno je ako plačeš da bude još i noć.
Neuslovno je uz suze, bivati sam.
Kada bi zaspala, sanjala bi ga.
Čim bi se probudila, bio bi ti u mislima.
Zaljubljenost bi te obuzimala, neuzvraćenosti tužna.
Pitanja puna, odgovora praznih.
U ravni ideje, ravan saglasnosti traje.
Očekuju te zadnje namere, ali...
Smrt nije zadnja reč.
Pobedu odnosiš, oblačeći omiljenu haljinu na tufne.
Teget, sa belim tačkama.
Tamnina podloge za zrnca obasjaja.
Susret mraka i sunca.
Tvoja majka i ista haljina.
Pravićeš, dalje, poređenja.
Proleće i sneg oko tebe.
Ponedeljak i vika dece u parkiću.
Teksas jakana i Parafios tašna o ramenu.
Mladalačka energeja u nastajanju i
lepota u ogledalu...
Ponosna na svoje duge noge.
Barice na pločniku večeras se penušaju kao najlepši morski talasi.
Ne misliš ovog trenutka na njega!
Bulevar i omiljeni Blue caffe voljenog grada.
Lakše je prevaliti preko usana tugu, ako svi oko tebe pevaju.
Glasnije teraš od sebe napast.
Trenutke ne beleži, važno je da te čuvaju.
Punim plućima dišeš, i ne primećuješ noć.
I guraš dalje...
Život nije presudna stvar.
 
Izvor: autor
 
 
Sötétkék, fehér pontokkal
 
Éjjel sírni fogsz, majd ebben a szellemben, elvárod, ne legyen sötét.
Ha sírsz, felesleges, hogy éj is legyen.
Könnyekkel együl lenni, nem feltétlenül egyedüllétet jelent.
Ha elaludnál, róla álmodnál.
Amint felébrednél, gondolatban velem lennél.
A szerelem hódítana meg, a szomorú viszonzatlanság.
Sok a kérdés, üres feleletek.
Az eszme síkján, tartós az egyetértés.
Titkos célok várnak, de…
Nem végső szó a halál.
Győztes vagy, ha felveszed a kedvenc pettyes ruhát.
Sötétkék, fehér pontokkal.
Sötét háttér a fényes foltok számára.
A sötét és a nap találkozása.
Anyád és ugyanaz a ruha.
Továbbra is összehasonlítgatsz.
Körülötted tavasz és hó.
Hétfő, a parkokban vidám gyerekzsivaj.
Texas-kabát, a vállon Parfois táska.
Kezdeti fiatalos lendület és
szépség a tükörben…
A lábára büszke.
Ma este a járdán a vízfoltok legszebb tengeri hullámokként pezsegnek.
E pillanatban rá nem gondolsz!
A körút és a kedves város kedvenc Blue kávézója.
A fájdalmat az ajkakról könnyebb eltüntetni, ha dalolnak körülötted.
A tolakodót hangosan elzavarod.
A pillanatot nem jegyzi, fontos, hogy vigyáznak rád.
Teljes tüdővel lélegzel, az éjt nem veszed észre.
És tovább mégy…
Az élet nem sorsdöntő tény.
 
Fordította: Fehér Illés