Miodrag Jakšić Razgovor – Beszélgetés

 

Miodrag Jakšić Beograd, 16. april 1969. – 

Razgovor
 
Razgovarali, jesmo.
Reči jedino mogu na ranu da legnu i budu gaza od pamuka, mekša.
Kako niz reči saplesti u bit, otklanjajući nedoumice?
Strpljivom pričimo ili skrivanjem pojedinosti.
U duge priče ne verujemo, te u prilog tome u pauzama diskusije bilo je i suza.
Znaš, da ću i to pomenuti...
Nismo koristili citate jer u takvim trenucima, možda i jesmo pametniji ali nismo naši.
Prošli smo, vremenskoj lagi u inat, brzo.
Teške teme ne možeš, tek tako, pod tepih staviti, iz glave odagnati.
Zameranju ne pripadamo, pamćenju predani.
Lako se ljuteći, prečesto, prelazimo preko ključnih reči i vraćamo se u dijalog, nespokoja.
Apostol Jovan, ljubav je i pokajanje.
Ni meni do crkve nije stalo, a opet ga vabim da nas zakrili svojom mudrošću, u priči našoj da budemo, jedan dah.
Zavapim.
Ljubav da kosmosu bude predata, nevina ostajući.
Razgovor služi svrsi istine. Reči joj pomažu, kao merdevine, kao skela, ka vrhu.
Ne tražim puno, iskrenost samo.
Ne tražiš puno, samo bez presinga.
Molim.
Doći do rešenja, kazivanjem laganim.
Sve bi bilo savršeno i doterano, da su samo dve, barem dve reči, možda baš te, kada si rekla:
Volim te,
bile iskrene.
Meni dovoljne.
 
Izvor : autor
 
 
Beszélgetés
 
Igen, beszélgettünk.
A szavak egyedül sebet takarhatnak, gézkendőként, a pamuttól is puhábban.
Kétségeket elhárítva szóáradaton keresztül hogyan jutni a valóságba?
Türelmesen beszélgetve vagy részleteket elhallgatva.
Egyéb mesékbe nem hiszünk, ezt a vita közben csorgó könnyek bizonyítják.
Tudod, ezt is meg fogom említeni…
Idézeteket nem használtunk, ilyen pillanatokban talán bölcsebbek is vagyunk, de meggondolatlanok.
A fennakadás ellenére gyorsan átjutottunk.
Súlyos tételeket csak úgy, a szőnyeg alá seperni, a fejből kiverni nem lehet.
A méltatlankodás nem kenyerünk, de emlékezni emlékezünk.
Mérgünkben könnyen, túl gyakran siklunk át a döntő szavakon és ismét a nyugtalanság párbeszédét folytatjuk.
János apostol szerint a szeretet bűnbánat is.
Nem vagyok hívő, mégis leborulok, a hit lásson el bölcsességgel bennünket, hogy mesénkben egy lehelet legyünk.
Könyörgök.
Legyen a szerelem az űré, érintetlen maradok.
A beszélgetés az igazság szolgája. A szavak segítik, lajtorjaként, kompként, a magasba.
Nem kérek sokat, csak őszinteséget.
Nem kérsz sokat, csak kényszer nélkül.
Kérem.
Találjuk meg a megoldást, könnyed beszélgetéssel.
Minden tökéletes lenne, ha csak egy, egyetlen egy szót szóltál volna, pontosan akkor:
Szeretlek,
őszintén.
Nekem elég lett volna.
 
Fordította: Fehér Illés