Miodrag Jakšić Beograd,
16. april 1969. –
Nedodirom
spojeni
Čuvam te
u najlepšem
delu tela svoga,
u srcu samom,
u sebi duboko.
Da mi
krvotokom latentno, uznemirujući lako,
svaki trenutak
života uzneseš, podigneš, a smiriš...
Živiš sa mnom.
U boli,
obično, kad, moramo biti,
nedodirom
spojeni.
Ograničeni
samo na ljubav. Jedinu, upisanu u nas.
Izvor :
autor
Érintés
nélkül karöltve
Legszebb
testrészemben,
mélyen
önmagamban,
szívemben
őrizlek.
Hogy
vérkörömmel rejtve, könnyedén zavarva,
az élet
minden percét magasztald, felemeld, nyugtasd…
Velem
élsz.
A
fájdalomban, általában, amikor léteznünk kell,
érintés
nélkül karöltve.
Csak a
szerelem éltet. Az egyetlen, ami belénk vésett.
Fordította: Fehér Illés

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése