Miodrag Jakšić Beograd
1969. –
|
Српски
политичар
У ваздуху
куле гради,
И ситима воду вади,
А највише ипак воли,
Морску воду да посоли.
Од магарца
вуну стриже,
А у ветар приче ниже,
И никада не оклева
Глувом песму да отпева.
Он још небу
звезде дода,
Пере цигле, то је мода.
Тај никада неће стати
Празну сламу док помлати.
Пливању учи
делфина,
Јалов пос’о од давнина,
И свима је посве чудно,
Да све ради узалудно.
|
A
szerb politikus
Légvárakat
épít,
A
jóllakottból is vizet merít,
De
ennél sokkal jobban szereti
Ha a
tengervizet sóval hintheti.
A
szamárról gyapjút kapar és
Közben
a szélnek mesél,
Ha pedig
süketnémával találkozik,
Énekel
neki, nem habozik.
Az
égre még csillagot rak,
Meg téglát
mos, gyakorlat.
Állandóan
szalmát csépel,
Örömet
abban lel.
Delfint
úszásra nevel,
Meddő
munka, értelmetlen,
És
mindenki szemet mereszt,
Mert
amit tesz, az felesleges.
Fordította: Fehér Illés
|
Izvor:
https://www.poezija.rs/category/mica-jaksic/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése