Miodrag Jakšić Beograd,
16. april 1969. –
Za
taj, drugi put
Budna
kao obilje zvezda, svoda preplavljenog,
gledaš
u vreme, skrivajući mu pogled, bojeći se protoka.
Te
slike u tebi, godine koje su prošle, pročitana uputstva i par iskustava,
uspevaju ipak da ti rasplamsaju najprimitivnji vid radoznalosti,
stvarajući
bizarne ideje - kako ti samo tako nešto na um pada? - za svetla reflektora,
fokus stavljajući na njih, sagledavši ih sa svih strana, neprepoznate.
Svesna
ćeš biti, odmah, da nikakve opomene tim delom - nema, te da sem odmaranja duha,
ako je zabavi sklon,
integralnu
i sintetičku viziju života i društva, nećeš ponuditi.
Potrudi se da
dogovor sa vremenom,
sledeći put, drugim trikom, pokušaš
napraviti. Ikako, ako je moguće...
U toku je prolaz, tempom istog promera
skrojen, a nema izlaza u povećanju intenziteta, makar i glavom, takvom tvojom,
razmišljala o tome, želeći ga, ludački.
Svakako, sve je ostavljeno za taj, drugi
put.
Iskrenog razgovora...
Izvor: autor
Arra, a máskorra
Ébren, mint a
csillagok sokaságával elárasztott égbolt,
nézed az időt, de
az áramlástól félve, tekintetét eltakarva.
Ezek a képek, az
elmúlt évek, az elolvasott utasítások, meg néhány élmény, mégis a kíváncsiság
legnyersebb alakját ébresztik fel benned,
bizarr ötleteket
teremt – hogyan is juthat ilyen eszedbe? – reflektorfénybe összpontosítva,
minden oldalról megvizsgálva, felimerhetetlenül.
Azonnal megérted,
ezen az oldalon nincs semmiféle figyelmeztetés, tehát a szellem pihenőjén kívül,
ha szórakozásra hajlamos,
az élet és a
társadalom egyesített, összefoglalt látomását, nem nyújtod.
Igyekezzél az
idővel, legközelebb,
egyéb
mesterfogással, kiegyezni. Bárhogy, ha egyáltalán lehetséges…
Folyamatban a
folyamat, az ütem megszabott, változtatni hatásfoknöveléssel sem lehet, még
akkor sem, ha a te fejeddel gondolkodsz, eszeveszett akarattal.
Mindenképpen,
minden marad arra, a máskorra.
Az őszinte
beszélgetésre…
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése