Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Grujičić Nenad. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Grujičić Nenad. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. december 8., vasárnap

Nenad Grujičić Putovanje – Utazás

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. –

Putovanje
 
Put kojim idem
     i ne osvrćem se
    ne obrćem oko ose
zaraza je
što zakonom vjerovatnoće
izlazi
     i prelazi
iz sveg
     i svačeg
u ovakve kao što sam ja.
 
Put se ne vraća u izvor muke
iz koje počinje
već gradi vječnu Arhimedovu spiralu
po kojoj kružim
     i udaljavam se od centra
     istine
koju slutim
     i nazirem
pa je kao takvu
ovoga puta negiram
     i ostavljam za sljedeće
     aktivno putovanje. 
 

Utazás
 
A kiválasztott út
     nem tekintgetek
     darazsakra nem figyelek
fertőzés
ami a valószínűség törvénye szerint
minden
     irányból
mindenhonnan
     mindenből
a hozzám hasonlóakba áramlik.
 
Az út a kezdethez a megpróbáltatások forrásához
nem tér vissza
Archimédeszi csigasort épít
ott kerengek
     távolodok az igazság
     központjától
csak sejtem
     feltételezem
így mint ilyent
jelen pillanatban megtagadom
     és a következő
     tényleges utazásra hagyom.
    
Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://riznicasrpska.net/knjizevnost/index.php?topic=234.0

2024. december 2., hétfő

Nenad Grujičić Његово величанство – Őfelsége

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. – 

Његово величанство
 
Језик је пилула
што се гута сваки дан
на општу несигурност
појединих ријечи
што настану у датом тренутку
без обзира да ли се чак
     и исписују
     у бесвјесном стању
или како друкчије.
 
У пјесми
језик се преврће на главу
     и чека
     да се крв слије у њу
па да запјева како је небо црвено
како се он језик
одриче улогâ које има
     и да се непоштено користи
     међу људима што су
     нерасположени
према главној функцији
Његовог Величанства.
 
У породици
као у пјесми
ријечи се каче
     и уз тресак кидају
     свака на своју страну
     уз сопствене трошкове
свакако!
 

Őfelsége
 
Tabletta a nyelv
melyet naponta szedünk
az adott pillanatban keletkezett
kifejezések
általános bizonytalanságára
attól függetlenül hogy
     öntudatlan állapotban
     vagy másképp
akár le is írják.
 
A versben
a nyelv fejetetőre áll
     várja
     hogy a vér elborítsa
és világgá kürtölje milyen vörös az ég
hogy ő a nyelv
lemond szerepéről
     hisz azok akik
     becstelenül veszik igénybe
     Őfelsége
fő feladatát
tagadják.
 
A családba
a versbe
kapaszkodnak a szavak
     majd zajongva elválnak
     mindenki a maga oldalára húz
     ha törik ha szakad
saját szakállára!
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: НенадГрујучић: Дарови, Орфеус, Нови Сад, 2009.

2024. november 21., csütörtök

Nenad Grujičić Mirna savest – Nyugodt lelkiismeret

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. – 

Mirna savest
 
Nešto se može naučiti
a nešto podariti
ako pišeš pjesme
     i sarađuješ s ljudima
     koji dobro barataju
     specijalnim slučajevima
ili životnim navikama onih
što nemaju šanse
za oproštaj
slatko spavanje
     i mirnu savjest.
 
Ko ti garantuje da si u pravu
     i da ono što tvoja
     glava opredmeti
     ima ljudski smisao?
 
Nemoj se drmusati samosvjesno!
 
Stavi palac na čelo
     i pitaj:
     Oče
zašto si me pravio
kad nisi znao
     i nisi mogao
     pravilno
     da me rasporediš?
 

Nyugodt lelkiismeret
 
Valamit megtanulhatsz
netán ajándékozhatsz
ha verset írsz
    és olyan emberekkel
    szövetkezel akik ismerik
    a különleges eseteket
vagy azok életvitelét
akiknek nincs esélyük
a megbocsátásra
zavartalan alvásra
    nyugodt lelkiismeretre.
 
Ki szavatolja hogy igazad van
    és annak amit fejed
    alakot ölt
    van-e emberi értelme?
 
Önérzetesen ne parancsolgass!
 
Homlokoddal hüvelykujjadra támaszkodva
    tedd fel a kérdést:
    Apám
miért nemzettél
ha nem tudtál
    képtelen voltál
    nekem hajlékot
    méltó helyen biztosítani?
 
Fordította: Fehér Illés    

Izvor: http://riznicasrpska.net/knjizevnost/index.php?topic=234.0

2024. november 9., szombat

Nenad Grujičić Pevati – Daloljunk

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. – 

Pevati
 
Pevati o kandžama mačke što se umiva
u sumrak i pleše pod munjom,
pevati o mački u kavezu koji deca nose
iz kuće u kuću i zalivaju vodom
ne bi li pljusak udario na žito,
pevati o sedam života mačke što uzima
obličje žene i nožem u kandži
odseca zmaju glavu,
pevati o zlatnom obruču u rukama
nesretnog kradljivca pretvorenog
mačke u igri,
pevati o ključaru kralja našega
čije se jedno oko otvaralo na cijuk miša,
pevati o mački koju je okotila krmača
Bela starica
i odgojila kao sestru veprova u trku,
pevati o mačjem paru kojeg je, kihnuvši,
iz ralja izbacio lav dok mu je Noja
prelazio rukom preko čela,
pevati o grivi lava što riče u zoru
i razgoni demone i bolesti,
pevati o Božjim kolima koja vuku
četiri životinje slične užarenom
uglju od kojih jedna ima lice lavlje,
pevati o lavu što u trku briše svoj trag
bežeći pred čoporom lovaca,
pevati o trbušastom lavu što je plesao
na jednoj svojoj kandži,
pevati o sveštenicima ogrnutim
leopardovim kožama sa kojih vise
kandže nekad hitre i okrutne,
pevati o svetlosti okrnjenog meseca
na kojem leopard ždere svoju majku,
pevati o valovima mora što su na našu obalu
izbacili neman-leoparda sa ptičijim
krilima koja pogoni vetar sa
četiri strane sveta,
pevati o tigru mraka i mladog meseca
kojem iz čeljusti beži dete
i preobražava se u njega,
pevati o pet krasnih tigrova što čuvaju
središte i strane sveta,
pevati o ženama koje miluje šapa
medveda-otmičara što Artemidu
prati po mesečini,
pevati o isceliteljskoj moći medveda
što dodirom leži od glavobolje,
pevati o malim narodima što se zaklinju sedeći
na medvedovoj lobanji:
Nek nas proždre ako smo krivi,
pevati o pčelinjem medu kojeg, ližući
u plesu, medved vraća trutovima,
pevati o sazvežđu Veliki Medved koje se
srušilo u detinjstvu
od kada opevam opevani svet.
 

Daloljunk
 
Daloljunk a szürkületben mosakodó,
villám alatt táncoló macskakarmokról,
a kalitkába zárt macskáról, melyet házról házra
visznek a gyerekek és vízzel öntözik,
nehogy a termést viharkár érje,
a női alakot öltő hétéltű macskáról,
aki a karmában lévő késsel
vágja le a sárkány fejét,
daloljunk a játék közben
a macskából szerencsétlen tolvajjá vált
kezében lévő arany gyűrűről,
az egyik szemét egércincogásra nyitó
királyunk kincstárnokáról,
az anyakoca által fiadzott macskáról, akit
Fehér anyó
mint a száguldó vaddisznók húgát nevelt fel,
daloljunk az oroszlán állkapcsából
tüsszentéskor akkor kidobott macskapárról,
amikor Noé homlokát simogatta,
a démonokat és betegégeket elűző
hajnalhasadáskor üvöltő oroszlánysörényről,
daloljunk az izzó szénhez hasonló
négy állattal, közöttük egy oroszlánarcúval
vontatott Isteni hintóról,
a vadászok elől menekülő, nyomát
rohanás közben eltüntető oroszlánról,
az egyik mancsán táncoló
pocakos oroszlánról,
daloljunk a leopárdbőrbe öltözött
szerzetesekről, melyből az egykor
gyors és kegyetlen karmok lógnak,
a csonka holdfényről,
melyben a leopárd saját anyját falja fel,
a tenger-hullámokról, melyek
partunkra a szelet szárnyaival
a négy világtáj felé űző
leopárd-szörnyet dobott,
daloljunk a homály és az újhold tigriséről,
melynek az állkapcsából
menekülő gyerek tigrissé változik,
a világ közepét és négy oldalát
védő öt gyönyörű tigrisről,
daloljunk a holdfényben Artemiszt kisérő
rablómedvemancsok által
simogatott asszonyokról,
a fejfájással küszködő
medve gyógyászati adottságáról,
a kis nemzetekről, akik
a medve koponyáján ülve esküsznek:
Faljon fel bennünket, ha bűnösök vagyunk,
mert dalolunk a mézről, melyet tánc közben
nyalva, a medve a heréknek visszaad,
dalolunk a gyerekkoromban lezuhant
Nagya Medve csillagképről, a dalba
foglalt világról dalolni akkor kezdtem.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

2024. október 15., kedd

Nenad Grujičić Tobogan - lavirint – Tobogán - útvesztő

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. – 

Tobogan – lavirint
 
Riječ se podešava
uvođenjem emotivnosti
dužinom posljednjeg sloga
naglašenim mjestima
     i sopstvenom vrpcom
     što se odmotava
     do dalekih predjela
     neslućenog sklada
što se po ko zna koji put
obnavlja
pomoću podjetinjenih
pogleda na svijet.
 
Praksa pokazuje:
Ono što liči na zamku
odskočna je daska
čiji ugib stvara energiju
čini formulu
s iznenadnim nepoznanicama.
     Ja vidim jasno
putanju
po kojoj klize riječi
     ili jezgro ove pjesme
     što mijenja boju moga lica.
 

Tobogán – útvesztő
 
A szó
az érzelmek
az utolsó szótag
a hangsúlyos részek hatására módosul
     és önmaga
     kibontakozásával
     messzi tájak
     hihetetlen összhangja felé halad
ami az ifjú tekinteteknek
köszönve
ki tudja hányadszor
megújul.
 
A gyakorlat bizonyította:
Ami csapdára hasonlít
energiát teremtő
ugródeszka
váratlan ismeretlenekkel tele
képletet képez.
     Tisztán látom
a kiválasztott szó
útvonalát
     vagy e vers
     arcom színét változtató magvát.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://riznicasrpska.net/knjizevnost/index.php?topic=234.0

2024. szeptember 26., csütörtök

Nenad Grujičić Ulice – Utcák

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. – 

Ulice
 
Dovoljno je da se raspitaš
za Jakšićevu ili Knez-Mihailovu
     i već si na konju:
Tu ti je stari poznanik 
koji se osmehuje na ulazu
bilo koje kuće
     i otvara vrata
prije nego si pokucao.
 
Svejedno je šta ćeš popiti
     i šta ispričati
     starom znancu
kako si do sad živio
     i kuda se dao
poslije svoje desete godine.
On će se pretvarati da sluša
jer postao si svoj čovek
i sopstvena nada.
 
Usput se žališ
na mnoge bulevare
     i bezbrojne ulice
tužiš se na imena
     čestih nobelovaca
patent-stručnjaka
     i ostalih što imaju
podočnjake.
 
Urazumiće te nadareni prijatelj
u zanosu objašnjavajući
kako su ulice
munje što raznose
duše
     i stanovnike
do najbližeg oltara
samoposluge
fabrike ili stadiona.
 
Zahvaljuješ na crnoj kavi
     i savjetima
klanjaš se do zemlje
zatim zalupiš
vrata s najlonskim prozorom
     i pred očima
     ukaže se prizor:
Jedna uličica s tvojim imenom!
 

Utcák
 
Elég ha érdeklődsz hol van
a Jakšić1 vagy Knez-Mihailo2 utca
     és már helyben vagy:
Itt van a régi ismerős
bármelyik ház bejáratából
rád mosolyog
     ajtót nyit
mielőtt kopogtatnál.
 
Mindegy mit iszol
     régi ismerősödnek
     mit mondasz el
eddig hogyan éltél
     tizenévesen   
hova jutottál.
Színleli hallgat
mert önmagad embere lettél
önmagad reménye.
 
Közben számtalan
     körút és utca
     miatt zsörtölődsz
kifogásolod a gyakran előforduló
     Nobel-díjasra
feltalálóra és megannyi
     karikás-szeműre
utaló elnevezéseket.
 
Tehetséges barátod térít észre
elragadtatva magyarázza
az utcák
villámok
a lelkeket
     és a lakókat
a legközelebbi oltárig
önkiszolgálóig
gyárig vagy stadionig viszik.
 
Megköszönöd a feketekávét
     és a tanácsokat
tisztelegsz
majd becsapod magad mögött
az ajtót a műanyag ablakkal
     és szemed előtt
     feltűnik a látvány:
Egy utca a te neveddel!
 
1Đura Jakšić (ejts: Gyúra Jaksity 1832. – 1878.) szerb költő, festő
2Mihailo Obrenović (ejtsd: Mihailo Obrénovity 1823. – 1868. szerb fejedelem)
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://riznicasrpska.net/knjizevnost/index.php?topic=234.0

2024. július 26., péntek

Nenad Grujičić Жабар – A békavadász

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. – 

Жабар
 
1
Има ријечи
које нису само ријечи.
Рећи жабар моме оцу,
у крају где јата риба цвјетају
као сазвјежђа на земљи,
значило је убити га
у срцу,
натјерати бруку
у нос
као олују с планине
 у цваст.
 
2
Боље је да
опсујеш најмилије,
па и живе
у мртве пресвучеш:
отац ће узвратити
трипут,
псовкама долити сунце и –
ником ништа.
Али
јеси ли га назвао жабарем
или чуо да је неко
негдје
једном
изустио ту жалосну ријеч
па је ти пренио,
није ти било станка
на земљи.
 
3
Због те ријечи,
ако би је и у сну изговорио,
отац би се потукао
и са самим собом.
Једном је бубнуо брбљивог Јанка
који је завирујући
женама под сукњу
викнуо жабар
оцу на бициклу;
други пут ћудљивог Мехмеда
што је у поноћ,
у дну баште, 
мислећи да је отац,
 пијаног Момчила,
давио;
некоћ и веселог Рајка
(Шта оно вири из младог месеца?):
овај погледао небо
па зубе скупљао 
у трави.
 
4
Од Гомјенице до Саничана
осипа се љетњи сумрак
сребром младих шарана,
живих надахнућа
што искачу из воде
у потрази за границом свјетова.
Преко мора и долина
свјетски жабари
довукли од прућа корпе
с поклопцима.
Отац узео стотину и
– ето стоваришта од дворишта.
Како коју напуни жабама,
сутрадан крекет путује у Рим.
Наша је кућа освитала
чујем жабље пјеваније.
Ругала се и луда Дуда.
 
5
А лов на жабе – овако:
Крене се љети
касно ноћу
до бара сред шума.
Около виркају виле
и цурка мјесечев кљун.
Крекеће велико количество жаба.
Хорови се разлијeжу
под земљом до неба.
На обали отац пали
карбитушу лампу
и приноси води.
Кружницом пламена захваћен
свемир звучних мјехурова
утихне нагло
и жабе буљаво блену у њ.
Отац узима,
као крофне са тацне,
једну по једну:
травњачу,
времењачу,
онда бабурачу,
па једну без имена.
Бере у корпу
колико му драго.
Кроз крошњу
на мјесецу
лист у рачви – жаба.
 
6
Очева свјетлост
већа је на води
кад мјесец
зађе за облак
што личи на жапца.
Вјечност тукне
на дјечји страх
и све је најежено
као однекуд
састављен сан
из којег удишем чудо.
Кади ме такав час.
 

A békavadász
 
1
Egy-egy szó
nem csak szó.
Apámnak említeni békavadász,
a vidéken, ahol a halrajok
csillagképekként virulnak a földön,
hegyekről termésre zúduló
vihart,
szíven-szúrást,
orrba tóduló
nyálka-özönt
jelentett.
 
2
Jobb, ha
szeretteit becsmérled,
az élőket
holttá nyilvánítod:
apám háromszorosan
visszaadja,
káromkodással a napot is megtölti és –
minden marad a régiben.
De,
ha békavadásznak szólítod,
vagy meghallja, hogy valaki
valahol,
egyszer,
azt a szomorú szót száján ki merte ejteni
és te tovább-adtad,
a földkerekségen
nem maradhattál.
 
3
E szó miatt, apám,
ha csak álmában ejti ki,
képes lenne önmagával is
összeveszni.
Egyszer a szószátyár Jankó járt pórul,
a nők szoknyája
alá leselkedve
kiáltotta kerékpározó
apám után békavdász;
máskor a szeszélyes Mehmed,
aki éjfélkor
a kert mélyén
a részeg Momčilót
fojtogatta,
mert azt hitte, apám;
régebben a vidám Rajkó is
(Mi kandikál az újholdból?):
az égre tekintett
majd fogait a fűből
szedegette.
 
4
A nyári szürkület
Gomjenicától Saničanig1
a világok határa után kutató,
vízben viháncoló,
életerővel tele
pontyivadékok ezüstjével tűnik.
A vesszőből font kosarakat
fedéllel
a békavadászok
ki tudja honnan hozták.
Apám százat vett
– és udvarunkból lerakat lett.
Ahogy egy-egy békákkal megtelt,
másnap Róma felé utazott a kuruttysereg.
Házunkban hajnalhasadáskor
brekegésre ébredek.
Csúfolt az a suta Duska is.
 
5
A békavadászat meg – így:
Nyáron, késő éjjel
indul az erdő közepébe,
a zsombékig.
Mindenütt tündérek
és a holdkaréj.
Békatömeg, kuruttyolás.
A kórus a föld alól
az égig zeng.
Apám a parton
karbidlámpát gyújt
és a vízhez közelíti.
A láng körvonalával megvilágított
hangos buborék-univerzum
hirtelen elhallgat,
a békák dülledt szemekkel bámulnak.
Apám,
akár a fánkot a tálcáról,
egyesével szedi:
óriásvarangy,
barna varangy,
zöld varangy,
majd egy nevenincs.
A kosárba szedi,
ameddig kedve tartja.
A lombkoronán át
a holdon
levél a kereszteződésben – béka.
 
6.
Ahogy a hold
a békaalakú felhő
mögé bújik,
a víztükrön
apám alakja tűnik fel.
Gyermek-félelmen
kopogtat az öröklét
és csodát ígérő,
valahonnan
összeállt álomképként
borzad a jelen.
Ez az a pillanat, mely felemel, dicsér.
 
1Nyugat-boszniai települések
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ненад Грујичић: Вијадукт, Прометеј, Нови Сад, 2011. стр: 47 – 60.

2024. július 13., szombat

Nenad Grujičić Tri slike za uspomenu – Három kép emlékbe

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. –

Tri slike za uspomenu
 
1.
 
Sveže pečena kajgana, kiseli kupus,
     topla lepinja, beli stolnjak,
     na stolici dečko iz Bosne,
     turski tepih, pada sneg:
Nedeljom uz reku čitam dnevnu štampu.
Dunav preseca park, ali dan je lep, vidi:
Republike gore!
Poljubi geografsku kartu i reci:
Nek tutnje vozovi kroz noć
i lepo mirišu voćnjaci u vetru.
Mahni svetlu u daljini:
Nikad nisam jeo sneg na Antarktiku,
nikad se tukao s crnjama u Americi,
nikad pravio kaučuk u afričkoj džungli,
nikad fotografisao kengura u Australiji.
 
2.
 
Sveže pečena kajgana, kiseli kupus,
topla lepinja, beli stolnjak,
na stolici domaći proleter,
turski tepih, pada sneg:
Ko sprečava ljubav prema otadžbini?
Neću da čitam Bibliju u atomskom rovu.
Neću da vešam štene i labuda.
Pišem elegije.
Sećam se: Kornelije Gal!
(69—26. pre nove ere).
Zbirka posvećena dragani Likoridi.
Ništa očuvano.
U Oktavijanovoj nemilosti ubio se.
 
3.
 
Sveže pečena kajgana, kiseli kupus,
topla lepinja, beli stolnjak,
na stolici nikog,
turski tepih, pada sneg:
Čim iznikne prva ljubičica,
čim izđiha prva visibaba,
čim bukne prva jaglika,
čim prsne prvi zlatoglav,
čim se razbokori božićna ruža
nabraću ti buket, ljubavi.
Zaljubiće se heroj opet, života mi!
 

Három kép emlékbe
 
1.
 
Frissen sült tojásrántotta, savanyú káposzta,
     meleg lepény, fehér abrosz,
     a széken bosnyák gyerek ül,
     török szőnyeg, hóesés:
Vasárnaponként újságot a folyó mellett olvasok.
A Duna átvágja a parkot, de derült az ég, lám:
Lángolnak a köztársaságok!
Csókold meg a térképet és mondd:
Robogjanak éjjel a vonatok
és illatozzanak a szélben a gyümölcsösök.
Ints a messzi fénynek:
Az Antarktiszon havat sosem ettem,
Amerikában a négerekkel sosem verekedtem,
az afrikai őserdőben kaucsukot sosem készítettem,
Ausztráliában kengurut sosem fényképeztem.
 
2.
 
Frissen sült tojásrántotta, savanyú káposzta,
meleg lepény, fehér abrosz,
a széken hazai proletár,
török szőnyeg, hóesés:
Ki gátolja a hazaszeretetet?
Atomóvóhelyen Bibliát nem olvasok.
Kölyökkutyát, hattyút nem akasztok.
Elégiákat írok.
Emlékszem: Cornelius Gallus!
(i. e. 69 – 26.)
Gyűjteménye Lycorist ünnepelte.
Utána semmi sem maradt.
Octavianus kegyvesztettjeként öngyilkos lett.
 
3.
 
Frissen sült tojásrántotta, savanyú káposzta,
meleg lepény, fehér abrosz,
a szék üres,
török szőnyeg, hóesés:
Amint kinő az első ibolya,
amint jelentkezik az első hóvirág,
amint virágba borul az első kankalin,
amint fakad az első aszfodélosz,
amint bokrosodik az első hunyor,
szerelmem, a csokor virágot neked szedem.
A hős ismét szerelmes, esküszöm!
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://riznicasrpska.net/knjizevnost/index.php?topic=234.0

2024. június 29., szombat

Nenad Grujičić O dobrom – A jóról

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. – 

O dobrom
 
Dobro je kad ti se dogodi čudo.
Na primer: Bio jednom lepi moj brat
     koji nije stigao da se rodi.
     Sinoć sam ga sreo kod mosta
     kako paučinom spaja abortus i život.
Dobro je kad se gorko ispovedaš.
Na primer: Razapeo sam nebesa.
     Nedostaje mi ćošak da se skrijem,
     nedostaje mi san da se preobrazim,
     nedostaje mi svedočanstvo
     o igrama posle smrti.
Dobro je što ne znaš zašto si na svetu.
Na primer: Napaćen sam čovek
     čiji snovi-propeleri prosecaju
     granice detinjstva i noću krče
     u tranzistorskim igračkama.
Dobro je što nisi hermetičan pesnik.
Na primer: Lepe su oči ove žene
     još lepših usana,
     još lepših nedara,
     još lepših pokreta.
Ili: Ova žena topuz-očiju, jok,
     ova žena biljur-očiju, jok,
     ova žena never-očiju, jok, 
     ova žena, ova, ova:
     Istrgla je iz bukvara slovo O
     i navukla mi Omču.

A jóról
 
Jó, ha csoda történik veled.
Például: Volt egyszer egy szép testvérem,
    nem született meg.
    Tegnap este a hídnál találkoztunk,
    abortuszt és életet pókhálóval egyesített.
Jó, ha lelkedet kiöntheted.    
Például: Kifeszítettem az eget.
    Hiányzik egy sarok, ahová elbújhatok,
    átváltozásomhoz meg egy álom,
    halálom utáni szerepléseimről
    a bizonyítvány hiányzik.
Jó, hogy nem tudod, miért élsz.
Például: Agyon-gyötört ember vagyok,
    akinek gyermekkorát álma-hajtóműve
    vágja ketté, éjjel meg tranzisztoros
    játékok között csetlik-botlik.
Jó, hogy nem vagy légmentesen zárt költő.
Például: Ennek a nőnek szép a szeme,
    még szebb a szája,
    még szebb a csípője,
    még szebb a mozgása.
Vagy: Ez a topáz-szemű nő, na nem,
    ez a gülü-szemű nő, na nem,
    ez a hűtlen-szemű nő, na nem,
    ez a nő, ez, ez:
    Kitépte az ABC-ből az O betűt
    és nyakamra Hurok került.
   
Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://riznicasrpska.net/knjizevnost/index.php?topic=234.0

2019. január 17., csütörtök

Nenad Grujičić Tihi lament – Csendes sirám


Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. –

Tihi lament

Zalud mišice i motori
kojima rušimo zidove i rijemo zemlju,
zalud prevrtljivi um
što čereči meso i kosti,
zalud ljubav što spaja i razdvaja
a kojom nemilice obasipamo svet
da bismo ga mrzeli potom,
zalud uspomene iz detinjstva i zavičaja
na biciklu osvajajući svet,
zalud trag čudesne letelice nad Kozarom
one večeri kad šljive opadale su s grana,
zalud školsko znanje kojim sam opljačkao
siromaštvo roditelja,
zalud lavež pasa i pesma propalica u tmini,
zalud pati pesnik,
zalud otkucaji pumpe u grudima
roneći Dunavom,
zalud beskrajna suprotnost crne i bele boje
na sahranama širom sveta,
zalud sile koje nas okupljaju
u velike skupine gde vršimo
osnovne životne potrebe
i bledimo kao lepinje,
zalud krik embriona u snu majke,
zalud brzina svetlosti razmenjena
u zenicama mačke i zmije,
zalud Jejtsov stih:
"Kako da igrača raspoznamo od igre?"
zalud mentol-bomboni i topli dlanovi
kojima darujemo nestašnu decu i teramo u san,
zalud bdenje nad ovim lamentom,
zalud Gutembergove raskoši i smicalice,
zalud govorništvo i pasulj pod jezikom,
zalud filmske trake
sa kojih blešti smrt uživo,
zalud narodi što lutaju tuđim postojbinama,
zalud Ajnštajnov smeh i njegova formula
još jednom pomnožena zagonetnim brojem Pi,
zalud žubor znoja i krvi u mojoj senci,
zalud lampe i klikeri u mozgu,
zalud strah od zemljotresa dok ljubim
draganu na ledini,
zalud: ogledalce, ogledalce . . .
zalud moja čestica što zrači
mesečevom energijom
i približava božanstvima
što nas napustiše zanavek,
zalud njihov povratak.



Csendes sirám

Hiábavalók a falat döntő és földet szántó
izmok és gépek,
hiábavaló a húst és csontokat marcangoló
csapodár elme,
a kíméletlenül világra zúdított
egyesítő és szétválasztó szerelem,
utána gyűlölünk,
hiábavaló a gyerekkori és szülőföldi emlék,
a kerékpáron meghódított világ,
a Kozara feletti csodálatos repülőnyom
az ágakról lehullott szilva estjén,
hiábavaló a szüleim szegénységét kifosztó
iskolában szerzett tudásom,
a sötében a kutyaugatás és a bukott dala,
a költő szenvedése,
a Dunába merüléskor a mellkasban
a pumpadobbanás,
hiábavaló szerte a világon temetésekkor
a fehér és fekete szín végtelen ellentéte,
a bennünket nagy közösségekbe
tömörítő erő, ahol
mindennapi életünket éljük
és lepényekként fakulunk,
hiábavaló a magzatsikoly az anya álmában,
a macska és a kígyó szeme között
váltott fény sebessége,
Yeats sora:
“Hogyan különböztetni meg a játéktól a játékost?”
hiábavaló a csintalan gyerekeket alvásra terelő
mentolcukor és a meleg tenyér,
e sirám feletti virrasztás,
Gutenberg fényűzése és fondorlata,
az ékesszólás és a nyelvalatti bab,
a filmszalagról
élőben villogó halál,
az idegen hazákban bolyongó nemzetek,
hiába Einstein mosolya és a titokzatos
π számmal még egyszer szorzott képlete,
árnyékomban a veríték- és vércsobogás,
agyamban a lámpa- és golyósokaság,
a földrengéstől való félelmem
míg kedvesemet a mezőn csókolom,
hiába: a tükröm, tükröm...
a holderővel
sugárzó részecskéim és
az örökre elveszített
istenek felé való közeledésük,
hiába térnek vissza.

Fordította: Fehér Illés