Keresés ebben a blogban

2024. november 9., szombat

Nenad Grujičić Pevati – Daloljunk

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. – 

Pevati
 
Pevati o kandžama mačke što se umiva
u sumrak i pleše pod munjom,
pevati o mački u kavezu koji deca nose
iz kuće u kuću i zalivaju vodom
ne bi li pljusak udario na žito,
pevati o sedam života mačke što uzima
obličje žene i nožem u kandži
odseca zmaju glavu,
pevati o zlatnom obruču u rukama
nesretnog kradljivca pretvorenog
mačke u igri,
pevati o ključaru kralja našega
čije se jedno oko otvaralo na cijuk miša,
pevati o mački koju je okotila krmača
Bela starica
i odgojila kao sestru veprova u trku,
pevati o mačjem paru kojeg je, kihnuvši,
iz ralja izbacio lav dok mu je Noja
prelazio rukom preko čela,
pevati o grivi lava što riče u zoru
i razgoni demone i bolesti,
pevati o Božjim kolima koja vuku
četiri životinje slične užarenom
uglju od kojih jedna ima lice lavlje,
pevati o lavu što u trku briše svoj trag
bežeći pred čoporom lovaca,
pevati o trbušastom lavu što je plesao
na jednoj svojoj kandži,
pevati o sveštenicima ogrnutim
leopardovim kožama sa kojih vise
kandže nekad hitre i okrutne,
pevati o svetlosti okrnjenog meseca
na kojem leopard ždere svoju majku,
pevati o valovima mora što su na našu obalu
izbacili neman-leoparda sa ptičijim
krilima koja pogoni vetar sa
četiri strane sveta,
pevati o tigru mraka i mladog meseca
kojem iz čeljusti beži dete
i preobražava se u njega,
pevati o pet krasnih tigrova što čuvaju
središte i strane sveta,
pevati o ženama koje miluje šapa
medveda-otmičara što Artemidu
prati po mesečini,
pevati o isceliteljskoj moći medveda
što dodirom leži od glavobolje,
pevati o malim narodima što se zaklinju sedeći
na medvedovoj lobanji:
Nek nas proždre ako smo krivi,
pevati o pčelinjem medu kojeg, ližući
u plesu, medved vraća trutovima,
pevati o sazvežđu Veliki Medved koje se
srušilo u detinjstvu
od kada opevam opevani svet.
 

Daloljunk
 
Daloljunk a szürkületben mosakodó,
villám alatt táncoló macskakarmokról,
a kalitkába zárt macskáról, melyet házról házra
visznek a gyerekek és vízzel öntözik,
nehogy a termést viharkár érje,
a női alakot öltő hétéltű macskáról,
aki a karmában lévő késsel
vágja le a sárkány fejét,
daloljunk a játék közben
a macskából szerencsétlen tolvajjá vált
kezében lévő arany gyűrűről,
az egyik szemét egércincogásra nyitó
királyunk kincstárnokáról,
az anyakoca által fiadzott macskáról, akit
Fehér anyó
mint a száguldó vaddisznók húgát nevelt fel,
daloljunk az oroszlán állkapcsából
tüsszentéskor akkor kidobott macskapárról,
amikor Noé homlokát simogatta,
a démonokat és betegégeket elűző
hajnalhasadáskor üvöltő oroszlánysörényről,
daloljunk az izzó szénhez hasonló
négy állattal, közöttük egy oroszlánarcúval
vontatott Isteni hintóról,
a vadászok elől menekülő, nyomát
rohanás közben eltüntető oroszlánról,
az egyik mancsán táncoló
pocakos oroszlánról,
daloljunk a leopárdbőrbe öltözött
szerzetesekről, melyből az egykor
gyors és kegyetlen karmok lógnak,
a csonka holdfényről,
melyben a leopárd saját anyját falja fel,
a tenger-hullámokról, melyek
partunkra a szelet szárnyaival
a négy világtáj felé űző
leopárd-szörnyet dobott,
daloljunk a homály és az újhold tigriséről,
melynek az állkapcsából
menekülő gyerek tigrissé változik,
a világ közepét és négy oldalát
védő öt gyönyörű tigrisről,
daloljunk a holdfényben Artemiszt kisérő
rablómedvemancsok által
simogatott asszonyokról,
a fejfájással küszködő
medve gyógyászati adottságáról,
a kis nemzetekről, akik
a medve koponyáján ülve esküsznek:
Faljon fel bennünket, ha bűnösök vagyunk,
mert dalolunk a mézről, melyet tánc közben
nyalva, a medve a heréknek visszaad,
dalolunk a gyerekkoromban lezuhant
Nagya Medve csillagképről, a dalba
foglalt világról dalolni akkor kezdtem.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése