Ilija Bakić Vršac,
23. 11. 1960. –
|
***
iskre vrcaju u pećini
kovači ih isteruju iz oštrica i
predaju moru
vetrova
ugalj se
vraća u Sunce
koža zateže
pod znojem
oko ne raspoznaje
sjaj ali
vidi iza
njega oblik žiga za
živo meso
ljudskih krda
sateranih u
klopke mraza
čuvar njuši
utrobe
pucketa
bičem
noktima guli
rđu sa stubova
soli
ne žuri
sve vreme je
njegovo
|
***
a barlangban szikrák
csillognak
a kovácsok élekből
csiholják és
a szelekre bízzák
a szén visszatér a Napba
a bőrt izzadtság feszíti
a szem nem ismeri fel a
fényt de
látja mögötte egy idom
a fagy kelepcéjében a
csordába terelt
emberek élő húsa után sóvárog
őr szagolja a belső
részeket
korbáccsal csattog
a sóoszlopokról a rozsgát
körmével
vakarja
nem siet
övé az idő
Fordította: Fehér Illés
|
Izvor: autor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése