Verica Preda PreVerica
Kruščić, 1966. –
Немоћ и трачак светлости је велики у тами Испод храстових годова, у корену клице, тражи се нестала силина која ће створити стих и снагом сложених гласова узлетети у небо, под Венерин свод. Кад тишина изнутра једе истањене делове разумног, врх истине јечи по белини и гребе конфузне мисли. Кад моћ немоћи увезује руке, онда умртвљује и зрнце соли у крвотоку и моздини и прелази у четврто агрегатно стање. П.c. У међупростору, чека се сигурна рука, која ће изоштрити чело оловке и ставити тачку на немоћ, па, кад у неком тренутку, речи ојачају попут светла Јупитера, виталне и моћне, у етар се, као песма узнесу.
|
Tehetetlenség a sötétben egyetlen
fénysugár is jelentős A tölgy évgyűrűi alatt, a csíra gyökerénél keresik a verssorokat teremtő eltűnt energiát, az összetett hangok
erejével a mennybe száll, a Vénusz boltozata alá. Mikor az elvékonyodott
értelem részeit a csend belülről rágja, az igazság a fehéren jajgat és kusza gondolatokat karmol. Mikor a karokat a tehetetlenség tehetsége
köti össze, akkor a véráramban és az agyvelőben a só-szemcséket is megbénítja és a negyedik
halmazállapotba alakul. P. s. Biztos kéz vár a köztestérben, kicsiszolja a ceruza hegyét és pontot tesz a
tehetetlenségre, majd, egy pillanatban, mikor az életerős, eleven Jupiter fényeként a szavak erőre kapnak, az éterbe, mint költemény emelkednek. Fordította: Fehér Illés
|
Izvor: autor