Zoran Antonijević Noć i ti – Az éj és te

 

Zoran Antonijević Smederevska Palanka 28. mart 1979. – 

Noć i ti   Noć i ti sedite na steni. Jedno drugom rezbarite srca ćutnjom.   Kozijom stazom sviraju koraci mesečara, majke slepe štenadi.   Crne golubice, oreoli naših senki piju suze latice rascvetane ruže iz lovčeve lobanje.   Dečiji plač prati Sunce kad zoru povede.   Na raskršću kukuriče Đavo.   Ti i noć odlazite, svako na svojoj zveri.

Az éj és te   Az éj és te sziklán ültök. Egymás szívét hallgatással vésitek.   Az alvajárók, a vak kutyakölök-anyák léptei meredek csapáson kopognak.   A fekete galambok, árnyékaink holdudvarai a virágba-borult rózsa sziromleveiről lecsorgó könnyét vadász-koponyából isszák.   Hajnalhasadáskor a Napot gyereksírás kíséri.   A kereszteződésben Ördög kukorékol.   Te és az éj távoztok, mindenki a maga szörnyetegén.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://nigdine.com/zoran-antonijevic-pesme/