Zoran Antonijević Smederevska Palanka 28. mart 1979. –
|
Noć i ti
Noć i ti sedite na steni.
Jedno drugom rezbarite srca ćutnjom.
Kozijom stazom
sviraju koraci mesečara,
majke slepe štenadi.
Crne golubice,
oreoli naših senki
piju suze latice
rascvetane ruže
iz lovčeve lobanje.
Dečiji plač
prati Sunce
kad zoru povede.
Na raskršću kukuriče Đavo.
Ti i noć odlazite,
svako na svojoj zveri.
|
Az éj és te
Az éj és te sziklán ültök.
Egymás szívét hallgatással
vésitek.
Az alvajárók,
a vak kutyakölök-anyák léptei
meredek csapáson kopognak.
A fekete galambok,
árnyékaink holdudvarai
a virágba-borult rózsa
sziromleveiről lecsorgó könnyét
vadász-koponyából isszák.
Hajnalhasadáskor
a Napot gyereksírás
kíséri.
A kereszteződésben Ördög kukorékol.
Te és az éj távoztok,
mindenki a maga szörnyetegén.
Fordította: Fehér Illés
|
Izvor:
https://nigdine.com/zoran-antonijevic-pesme/
