Bolovits Gábor György * (Nem a szeretet hiánya…) – * (Nije manjak ljubavi…)

 

Bolovits Gábor György Sármellék, 1967. június 2. –

*   nem a szeretet hiánya a legnagyobb bűn. hanem amikor hazudsz magadnak róla.   láttam embert, aki virágot vitt haza, és közben gyűlölte az ajtót, amin belépett.   láttam anyát, aki etette a gyerekét, és közben számolta: mikor lesz már csend.   a világ nem gonosz. a világ kimerült. és a kimerült ember nem szeret. csak létezik.   pénz? számok. hatalom? hangosabb rettegés.   az emberek rohannak. mert ha megállnak, meghallják, mivé lettek.   és az sokszor hangosabb, mint bármelyik háború.   a szeretet nem gyertya. nem idézet. nem vasárnapi érzés.   a szeretet az, amikor maradsz, amikor már semmi nem szép benne.   amikor büdös a konyha. amikor üres a tárca. amikor csend van. és senki nem marad.   vigyázz. a hazugság olyan, mint a mész.   kifehéríted vele a falat, hogy ne lássák a koszt. és közben magadra falazod a sötétet.   a végén ott állsz majd egy tökéletesen tiszta házban, és te leszel benne az egyetlen hulla.   ha tudsz szeretni ° tedd. ha nem ° legalább ne hazudj róla.   onnan még vissza lehet jönni.

*   najveći greh nije manjak ljubavi. nego kad o njoj sam sebi lažeš.   video sam čovek, koji je cvet nosio doma a mrzio prag, kroz koju je ušao.   video sam majku, koja je hranila svoje dete a čekala: kad će biti tišina.   svet nije zao. svet je iscrpljen. a iscrpljen čove ne voli. tek postoji.   novac? brojevi. moć? glasnije strahovanje.   ljudi su u jurnjavi, jer kad zastanu, čuju, šta su postali.   to je od svakog rata često glasniji.   ljubav nije sveće. nije citat. nije nedeljni osećaj.   ljubav je kad ostaješ kad više ništa u njoj nije lepo.   kada kuhinja smrdi. kada je novčanik prazan. kada je tišina. i niko ne ostaje.   pazi. laž je kao kreč.   pobeliš zid da se ne vidi prljavština. i usput sebe tamom obavijaš.   na kraju stajaćeš u potpuno čistoj kući i ti ćeš da budeš u njoj jedini mrtvac.   ako si sposoban da voliš ° voli ako ne ° o njoj makar nemoj lagati.   od tamo još ima povratka.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.facebook.com/literaturamuveszetimagazin/posts/versbolovits-g%C3%A1bornem-a-szeretet-hi%C3%A1nya-a-legnagyobb-b%C5%B1nhanem-amikor-hazudsz-mag/1541073241352363/

Gulisio Timea Hommage – Omaž

 

Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. –

Hommage   Amikor a frizura még ugyanolyan, mikor a büszke tartásra még fel lehet aggatni a ruhát. De mint egy szellemjárta busz, csak suhan, és ki-be járja a fény. Szaloncukor-papír, amit a gyerek gondosan visszacsomagol, mintha még lenne benne valami. A nagyság nosztalgiája néha szaglik, és mindenki úgy tesz, mintha nem érezné. A feledékenység vicces, megtapsoljuk az öreget, ha emlékszik pár sorra valamely verséből. Ám ha az agy még ép, lehajtjuk fejünket. És pangunk tovább, mint érszűkületes lábban a vér.

Omaž   Kada je frizura još netaknuta, kada na gordo držanje još može okačiti odelo. Ali kao bus nalik aveti samo šulja i svetlost ga prodire. Papir salon bombone što dete ponovo brižno omota kao da je unutra još nešto. Nostalgija velikana koji put zaudara i svako se pravi, kao da ne oseća. Zaboravnost je komična, slavimo starca ako se seća na par reda jedne njegove pesme. Ali ako je mozak još netaknut, sagnemo glave. I dalje zaostajemo, kao krv u nozi suženih arterija.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gulisio Timea: Lények, Parnasszus, Budapest, 2024.

Székelyhidi Zsolt Madár cím nélkül – Ptica bez adrese

 

Székelyhidi Zsolt Debrecen, 1973. október 11. – 

Madár cím nélkül   Tandori Dezsőnek   Egy nehezen megírt madár. Megint a könnyű is nehezen. A tollak körül hideg feszültség siklik. Haláli e hideg. Egy madár nehéz szárnyas szín. Könnyen rajzolódó súlyszó. Egy lélegzetvételre elcsúszó sor. Egy tárva hagyott ajtajú kalitka. A szél megjárja. Huzatos körök. Egy nehezen elfogyó húsú madár. Pihék a földön, puha keretben. Csak a tollak repte. Csak a tollak, csak a súlytalan. Könnyű könnyen. Egy lélegzetszerű mozdulat. A suhogó hangot egy emlék okozza.

Ptica bez adrese   Deže Tandoriu1   Jedna teško napisana ptica Opet i lak teško. Oko perja hladna napetost klizi. Čudna je ta hladnoća. Jedna ptica je teška krilata boja. Lako ocrtavajuća reč težine. Na jedan udisaj pomaknut red. Otvorenim vratima ostavljena krletka. Vetar nastrada. Promajni krugovi. Jedna ptica sa mesom što teško nestaje. Pahuljice na zemlji, u mekom okviru. Tek let perja. Samo perja, samo bestežinsko. Lak lako. Jedan pomak nalik uzdisaju. Glas što šumi uspomena izaziva.   1Deže Tandori (Tandori Dezső, 1938. – 2019.) poznat mađarski pesnik.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Székelyhidi Zsolt: Ami kék lesz, Parnasszus, Budapest, 2021. 16-17. old.

Slavoljub Marković Dubrovnik – Dubrovnik

 

Slavoljub Marković Jakovlje, 1952. – 

Dubrovnik
 
Nedostaje mi Dubrovnik
Strankinje koje se podaju, nenavikle na agresivne Jugoslovene
Bahanalije glumaca
Opijanje u zoru na Stradunu i prskanje vodom nemarnih polivača ulica
Priča o tuberkulozi i Jerži Volkeru
 
Zriju smokve i grožđe na brdima
Sa balkona mi gosti ne odmahuju.
Devojka me ljubi nehajno
Zasićena je: sve želje je ispunila
Uživam da je obasipam srdačnošću
Da je zaprepašćujem strasnim erotizmom koji dugo pripremam i negujem u sebi
Pesme su male usmine
Dodirujem ih
Posle zanosa najzad čujem šaptanje
U ruskom jeziku ne vezujemo predmete za reči niti reči za osećanja
Reči su znaci što ostavljaju tragove koje ćemo tumačiti tek kada izađemo iz vode ogrnuti penjoarom
 
Ujutru ležim sa glavoboljom objašnjavajući kako je prošli dan strvina
Otvori oči, kažeš mi, pejzaži Dubrovnika nisu mrtva priroda na slikama Pisaroa
Ne možeš ih videti bilo kada u muzejima Pariza
Pejzaž je moja haljina čiji šum čuješ dok se oblačim
Novi dan će biti skinut sa fotografija.
Ne! Bolje neka bude ispunjen rečima ruskog jezika
koji studiraš u Berlinu, a koji slušam na terasi gledajući kako mi ispiraš slanu majicu
Telo nagnuto nad lavaboom je grad Berlin koji me podseća na Noldea
Na plaži sa prozora vidim kotaricu sa smokvama
Mirisi hrane zamenjuju žar, ognjište, bokal sa vodom, teglu sa pekmezom koja stoji izvađena iz mog ranca
Toj majici dajem osobine mora i tvojih ruku
Dok je dodiruješ, ona postaje svilena i meka
Postaje azurna
Želim da je obučeš mokru da bi sačuvala oblik tvojih grudi
Posle plahih kiša poboljevaju letnje haljine
Melanholija i obožavanje su reči koje ponavljam
Seks, zaboravljen
I bez ostatka izlučevina a kamoli dodira
Kako mi živimo ovde bez Boga?
Topimo se kao posle snošaja!
Opet, Dubrovnik bez Dubrovčana
Zar bi oni dozvolili da se njihova istorija razvlači po patriotskim pesmama Srba i Hrvata
Po čitankama u kojima se sakuplja i skončava
Ovde nije samo Dubrovnik
Ovde je blizu i grčka istorija
Venecijanci su dovlačili svoje brodove skoro do Lapada
Jesu li Dubrovčani umirali?
Groblje je album tuđih slika: nedopisana pisma,
nekoliko fakata ostavljeni su potomcima
 
Dok govorim ruski kažeš da te hvata seta
I nećeš da odeš sa mnom u Makedoniju
I hodaš uskim ulicam Ohrida
Zar su tamo ulice bašte?
I stolovi su iznešeni na obalu!
 
Izvor: Slavoljub Marković: Probudi me da se igram, Istok Zapad, Zaječar, 2009. str: 15-17.
 
 
Dubrovnik
 
Hiányzik Dubrovnik
A rámenős jugoszlávokhoz nem szokott, magukat átadó külföldi nők
A színészek tombolása
A hajnali részegeskedés a Stradunon¹ és a nemtörődöm utcamosók fröcskölése
A mese a tüdővészről és Jiří Wolkerről
 
A hegyekben érik a füge és a szőlő
Az erkélyről a vendégek nem integetnek.
A lány fásultan csókol
Csüggedt: minden vágya teljesült
Élvezem, ahogy szeretettel árasztom
Ahogy a régen elkészített bennem ápolt szenvedélyes érzékiséggel lenyűgözöm
Kicsi ajka költemény
Megérintem
A rajongás után végre suttogást hallok
Orosz nyelven a szavakhoz a tárgyakat nem kötjük sem a szavakat az érzésekhez
A szavak nyomokat maguk után hagyó jelek, melyeket csak vízből kijőve, fürdőköpenybe burkolózva magyarázunk
 
Reggel fejfájással küszködve magyarázom, hogy a múlt nap tetem
Nyisd ki a szemed, mondod, a dubrovniki táj nem csendélet Pissarro festményén
Párizs múzeumaiban bármikor nem láthatod
Ruhám a táj, amint susogását hallod, míg öltözöm
Az új napot fényképről vesszük le.
Nem! Inkább legyen orosz szavakkal telített
melyeket Berlinben tanulsz és a tornácon hallgatom, lesve, ahogy sóval tele trikómat mosod
A mosdókagyló fölé hajolt test Berlin Noldera emlékeztet
Az ablakból a tengerparton fügével-telt kis kosarat látok
Az ételillatot parázs, kandalló, vizeskancsó, hátizsákomból kivett befőttesüveg lekvárral helyettesítik
Azt a trikót a tenger és karod sajátságaival ruházom fel
Ahogy megérinted, selymes-puha lesz
Égszínkék lesz
Vizesen vedd fel, hogy melled alakját megőrizze
Eső után a nyári ruhák betegednek meg
Mélabú és rajongás, e két szót ismételgetem
A sex, elfeledett
Maradvány nélküli váladék és pláne érintés
Hogy élünk itt Isten nélkül?
Áradozunk, mint közösülés után!
Ismét Dubrovnik, dubrovnikiak nélkül
Hát ők megengedték volna, hogy történelmük a szerb és horvát hazafias dalokban kóvályogjon
A tankönyvekben, melyekben gyűlik és végződik
Ez nem csak Dubrovnik
Itt közel van a görög történelem is
A velenceiek hajóikat egészen Lapadig² vonták
Dubrovniki halt egyáltalán?
A temető idegen képek albuma, meg nem írt levelek,
néhány örökösnek hagyott tény
 
Míg oroszul beszélek, azt mondod, elszontyolodtál
És nem jössz velem Macedóniába
És Ohrid keskeny utcáin nem sétálsz majd
Ott kertek az utcák?
Az asztalok is a parton vannak!  
 
¹Stradun (ejtsd: Sztradun) Dubrovnik óvárosának főutcája
²Lapad – Dubrovnikhoz tartozó, festői félsziget
 
Fordította: Fehér Illés

Kajoko Jamasaki Хтела сам да ти нешто кажем, на пример, о води… – Neked szerettem volna valamit mondani, mondjuk, a vízről…

 

Kajoko Jamasaki Kanazava, 14. septembar 1956. – 

Хтела сам да ти нешто кажем, на пример, о води…   На зимској обали непрестано се мења призор. Иза јаблана појавио се човек.   С црним кофером, да ли се враћа или полази? На реци се не види брод.   На траву, крај воде, слеће птица: да ли сам то ја?

Neked szerettem volna valamit mondani, mondjuk, a vízről…   A téli parton a látvány állandóan változik. A jegenye mögött megjelent egy ember.   Kezében fekete bőrönddel vajh visszatér vagy éppen indul? A folyón hajót nem látni.   A fűre, a víz mellett, madár száll: én vagyok talán?   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Кајоко Јамасаки: こどものいる情景 – Призор са децом, Меридијани, Смедеревска песничка јесен, 2023.

Obren Ristić Овде бих древне довео мајсторе … – Ide mégis ősi mesterek kellenek …

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

2.
Овде бих древне довео мајсторе…
 
Овде бих древне довео мајсторе Оне што
Осећају пулсирање подземних вода на Тресибаби
У мом завичају и гибање на малом прсту
Десне руке Управо оне којом подупиру земљине
 
Плоче И мапу на малим раскршћима подно
Старе планине као у средишту универзума где
Бескрајна светлина у један je сунчев зрак стала
Или нит која са висина божанских паде
 
Можда копље уперено у ваздушну неку мету
Друга им рука остављена лежи на Светом
Косову У житницама небеским пребира златно
 
Класје И далеке путеве отвара Из саме дубине
Океана и ветрова северних За оне који ће доћи
Они из векова минулих заборављени
 
Izvor: Обрен Ристић: Дарови јутра, Ревнитељ, Ниш, 2024. 24. стр.
 
 
2.
Ide mégis ősi mesterek kellenek…
 
Ide mégis ősi mesterek kellenek Azok akik
Szülőföldemen, a Tresibabán¹ a földalatti
Vizek lüktetését és mozgását jobb karjuk kis ujjában
Érzik Pontosan abban amellyel a föld felszínét
 
Rögzítik És a Stara hegység alatt az univerzum
Központjában az útkereszteződéseken a térképet
Ahol a végtelen fényáradat egyetlen napfénycsóva
Vagy az isteni magasságból esett egyetlen csillám
 
Talán holmi légi célpontra irányított lándzsa
Másik karjuk Szent Rigómező területén nyugszik
Aranykalászt mennyei gabonamezőkön aratnak
 
És távoli utakat nyitnak Az óceán mélyéből
Az északi szelekből Az eljövendőknek
Akik a múlt századokban feledettek
 
¹Tresibaba (ejtsd: Trēszibaba) – hegy Szerbia délkeleti részén.
 
Fordította: Fehér Illés

Miodrag Jakšić Obično po jednu čašu – Alkalmanként egy pohárral

 

Miodrag Jakšić Beograd, 16. april 1969. – 

Obično po jednu čašu   Srećom, savremeni  doktori su u redu i vino tretiraju kao lek, kao potrebu organizma za njegovim sladom. Moderna shvatanja medicne, tako mi idu naruku, da blagotvorno dejstvo, drevnog eliksira, ulazeći na usta, tražeći mozak, ubija tugu. Ja zato, eto, i pijem vino, obično, jednu čašu da ne dobijem rak, jednu čašu, da srce funkcioniše, pa jednu, da krv valjano struji, jednu, da ne ostarim brzo, da metabolizam bude ispravan, još jednu, a čaše nakon, ovih čaša, nailaze, i da bih uživao u vinu. U zdravlje.

Alkalmanként egy pohárral   Szerencsére, tapasztaltak a kortárs orvosok, a bort orvosságként kezelik, olyan valami, aminek zamatára a szervezetnek szüksége van. A modern orvostudomány nekem kedvez, elismert az ősi elixír kedvező hatása, az után, hogy a szájba jut, a szürkeállományt meglelve bánatot öl. Én, íme, ezért iszom a bort, alkalmanként egy pohárral, nehogy rákot kapjak, egy pohárral, hogy a szív munkálkodjon, egy pohárral, hogy a vér csörgedezzen, eggyel, hogy ne idő előtt vénüljek, hogy az anyagcsere megmaradjon, na még egyet, a poharak meg, ezek után sorakoznak, hogy élvezzem is a bort. Egészségünkre!   Fordította: Fehér Illés

Iyvor: autor