Obren Ristić Пред полазак – Indulás előtt

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

Пред полазак   Већ стотину година осећам на плећима сву муку прадедовску. Нама, на буњишту у овом делу Балкана године тихо пролазе и брзо старимо.   Читав век и више мој деда на коприви крај плота. И ево сада пред полазак са пожутеле хартије прецртава међе.   Уместо опоруке усмено предање бар за две књиге.   Испод прага са змијом се дуго опрашта и моли је да кућу причува.   Синови вековима служе господара, што саграде бива порушено. Велика им жртва намењена сви унуци већ су узидани.

Indulás előtt   Vállamon ős-apáink keserves hagyatékát már száz éve érzem. A szemétdombon, a Balkán e részén az évek csendben múlnak és gyorsan öregszünk.   Több mint egy századon át nagyapám a kerítés melletti csalánon élt. És most, indulás előtt, a megsárgult papírlapon határokat húz.   Végrendelet helyett szájhagyomány, legalább két kötetre való.   A küszöb alatt meghúzódott kígyótól hosszan búcsúzik, kéri vigyázzon a házra.   Utódai századokon át az úrnak szolgálnak, amit felépítenek, mások lerombolnak. Hagyatékuk kegyetlen áldozat, befalazottak már az unokák.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Обрен Ристић: У горама чудо, Исток, Књажевац, 2017.

Obren Ristić Тимацум маиус/Тиамцум минус – Timacum maius/ Timacum minus

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

Тимацум маиус Тиамцум минус   Војсковође, витезови и многе војске, коњи и мазге натоварене, питома стада и звери светим путем Тимацум Маиус – Тимацум Минус као по трагу птица селица.   Седламо коња за Великог Жупана, припремамо га празнично у нову одежду за нове походе – деспотски. Копља и штитове кује ковачница на Бараници у источној Србији.   Већ ко зна који пут куле падају. Пред отвореним вратима градским горди на истеку века стојимо у реду за причест или на велику светковину одлазимо.   Пастири се учтиво клањају а стадо стало ко укопано сред лепоте и тишине светачке. Ту треба саградити цркву!   Жупане, време је за манастир!

Timacum maius1 Timacum minus2   Hadvezérek, vitézek és seregek, lovak és megterhelt öszvérek, szelíd csordák és fenevadak a szent úton Timacum maius – Timacum minus mint a költözőmadarak nyomában.   A lovat a Nagy Zsupánnak3 nyergeljük, új palástba méltóságteljesen készítjük az új győzelmekre – uralkodó módjára. Lándzsákat, pajzsokat a baranicai műhelyben, Kelet-Szerbiában kovácsolnak.   Ki tudja hányadszor omlanak a bástyák. A nyitott városi kapu előtt a század végén áldozásra várva büszkén sorban-állunk vagy a népünnepélyre megyünk.   A pásztorok illedelmesen hódolnak a nyáj meg a gyönyör közepén, az ünnepi csendben megbabonázva áll. A templomot itt kell felépíteni!   Zsupán4, íme a kolostor-korszak!   1Római erődítmény Szerbiában – Svrljignél 2Római erődítmény Szerbiában – Knjaževacnál 3Stefan Nemanja szerb fejedelem 3Stefan Nemanja szerb fejedelem 4Délszláv egyházi nemzetségfő   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Обрен Ристић: У горама чудо, Исток, Књажевац, 2017.

Obren Ristić Ноћ дуга, веома дуга – A hosszú, nagyon hosszú az éj

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

Ноћ дуга, веома дуга   Спуштају нас у ноћ дугу!   Завичајне шуме су иза нас и све тајне.   Деда свезао главу под мишком на истоку Сербије у највишем орловом гнезду.   Ево, већ толика лета отац и ја ћутке корачамо око огњишта погнуте главе и чекамо да се излегу орлови млади.   Ноћ велике обмане Предуго траје. Пси лају А петлови ни да се огласе.

A hosszú, nagyon hosszú éj   A hosszú éjbe süllyesztenek bennünket!   Mögöttünk vannak a szülőföldi erdők és a titkok.   Nagyapám fejét felső karjára helyezte keleten Szerbiában a legmagasabb sasfészekben.   Íme, évek hosszú során apám és én a fiatal sasokat várva otthonunk körül lehajtott fővel járunk.   Túl hosszú A fondorlat éje. A kutyák ugatnak De a kakasok meg sem szólalnak.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Обрен Ристић: У горама чудо, Исток, Књажевац, 2017.

Obren Ristić Господ је велики поета – Nagy költő az Úr

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

Господ је велики поета   И курјаци су ноћас завијали Негде на Тресибаби А ноћ само што не уједа Толико се кише слило   Као да Господ говори! Господар ватре и воде!   Век се читав спустио на нејака плећа Век вукодав век недовољства Али све што има лице има и другу страну Осим ове постоји и другачија песма   Живот или трен је ово припитомљен У густим маглама Старе планине Лелек у тескоби Савршен модел савршеног мајстора   Господ је велики поета Писано је у Књизи истине!

Nagy költő az Úr   Valahol a Tresibabán1 Éjjel a farkasok is vonyítottak Az éj meg szinte harap Annyi eső esett   Mintha az Úr szólna! A tűz és a víz Ura!   Egy évszázad nehezedett a gyenge vállra A farkasok százada az ínség százada De aminek arca van van másik oldala is E versen kívül is létezik másmilyen   Ez az élet vagy egy megszelídített pillanat A Stara planina2 hegység sűrű ködében Sirám a nincstelenségben A jelenkori mester mesteri mintadarabja   Nagy költő az Úr Áll az Igazság könyvében!   1Tresibaba (ejtsd: Treszibaba) – szerbiai hegység 2Stara planina (ejtsd: Sztāra plānínā) – hegység a Balkánon   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Обрен Ристић: У горама чудо, Исток, Књажевац, 2017.

Obren Ristić Поподне у предграђу – Délután a külvárosban

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

Поподне у предграђу   Крештави плач и промукла музика радија из оближње куће   Последњи трзај певца одсјај секире и попрскана прегача   и ништа се више није догодило

Délután a külvárosban   Egy közeli házból rikácsoló sírás és a rádióból elfojtott zene   A kakas utolsót rándult balta-villanás befröcskölt kötő   más nem történt   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Обрен Ристић: У горама чудо, Исток, Књажевац, 2017.