Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. –
|
Сутрашњи
варвари
Ако бих град зидао дворе и куле камене
Овде бих древне довео мајсторе
Оне у вековима минулим заборављене
Оне који једини су вични да моје намере
Тек наслуте И праву меру Тачан угао
Изласка и заласка сунца и месеца спрам
Бесконачности у пени, зрак по зрак, кам
На камену. Њима ће се само казати ко
И како ће будуће насеобине, те куће
Небеске населити. И невеста чија ће
Безданим темељима своје девичанство дати
Јер само ће они, из векова давних неимари
Ветрове дивље моћи потчинити и призвати
Нови сунчев зрак. Ти сутрашњи варвари.
|
А jövendőbeli
szertelenek
Ha kastélyokat kőtornyokat várost
építenék
Ősi mesterembereket bérelnék
A századok által
elfeledetteket
Akik terveimet
megvalósítani egyedül képesek
Csak sejtik A pontos
méretet Milyen szöget
Zár a napkelte és napnyugta
meg a holdtölte
A végtelenben, sugár a sugárral,
kő a kővel.
Nekik csak említeni kell, a
jövőben
Ki milyen településen,
varázslatos házba
Készül letelepedni. És a
mátka
Szüzességét kinek a
portáján adja el
Mert csak ők, az ősi építészek
képesek
Az új napsugarakat
megidézni, a vad szeleket
Megfékezni. А jövendőbeli szertelenek.
Fordította: Fehér Illés
|
Izvor:
Обрен Ристић: У
горама чудо, Исток, Књажевац, 2017.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése