Petrőczi Éva
Pécs, 1951. április 7. –
|
Laura keringő
Nemerey Éva és Ludwig Károly emlékére*
Pécs.
Ezerkilenszáznegyvenkilenc
februárja,
madárszív-fagyasztó
téli éjszaka
– és egyetemi bál.
Kreolbőrű
anyám a halványsárga
(kölcsön)
taftruhában –
a végzetére
vár.
És jön egy
pengeéles,
sápadt,
kicsit pökhendi diákgyerek.
Összefogódznak,
s együtt keringenek.
Keringőjük és kerítőjük a Laura ;
két távoli sírban is
egyszerre moccan meg poruk
erre a dallamra.
*a szerző szülei
|
Laurin valcer
U spomen Eve Nemerei i Karolja
Ludviga*
Pečuj.
Zimska noć februara
hiljadudevetstočetrdesetdevete
kad se
i srca ptica smrzavaju – bal fakulteta.
Mama kreolka u svetložutoj
(posuđenoj) svilenoj haljini –
svoju sudbu čeka.
I jedan žestok mladić stiže,
bledunjav, pomalo drzak.
Zagrle se i zajedno se vrte.
Laura je njihov valcer i usud;
i u dva udaljena groba
na tu melodiju
njihove mošti istovremeno se pomeraju.
*roditelji
autora
Prevod:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése