Ladik Katalin Az aranytojás – Zlatno jaje

 

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. – 

Az aranytojás   A királykisasszony szájában van egy tükör. Aki azt el tudja lopni, lopja csak el. Nyomja be az ablakot, hogy belül maradjon a galamb. Kopogtattak az ajtón. Aztán jöttek a madarak.

Zlatno jaje   U ustima mlad kraljice ima jedno ogledalo. Ko može to da ukrade, neka ukrade. Neka ugura prozor da golub unutra ostane. Kucali su na vratima. Posle su ptice došle.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm#_Toc57600488

Ladik Katalin Fehér madár – Bela ptica

 

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. – 

Fehér madár
 
A csontból nemsokára szép fehér madár lett, felszállt és ezt énekelte:
 
           anyám megölt, apám megevett,
          kis testvérem, Mariskám
          összeszedte csontocskám,
          kötötte selyemkendőbe,
          tette bocfa tövibe,
         kikelt, kikelt, itt van! Itt!
De szép madár lett belőlem!
 
Ezt meghallották és tettek a fejébe egy gyönyörű szép kalapot.
 
Forrás: https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm#_Toc57600495
 
 
Bela ptica
 
Kost se uskoro u belu pticu pretvorio, odletela je i tako pevala:
 
           majka me je ubila a otac pojeo
           kosti mi je Mariška
           mlađa sestra pokupila,
           u svilenu maramu svezala
           i u podnožju zove stavila,
          nikla je, nikla, tu je. Tu!
          Kako sam lepa ptica postala!
 
Čuli su to i na njenu glavu krasan šešir stavili.
 
Prevod: Fehér Illés          

Ladik Katalin Hattyú – Labud

 

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. –

Hattyú   Féknyom az időben. Nádasba zuhan az ég. A testből még egy sóhajt kiszorít, a harmat befészkeli magát a szárnyak alá. Kinyílt a téridő: fájdalomkút. A madár az utolsó fényfullánkot magához veszi, nyitott, csodálkozó szemekkel áldoz, visszazsugorodik önnön megszületésébe. Vonzerő, beszűkülő. Miért pont én? Fénylövés.

Labud   Trag kočenja u vremenu. Nebo u trščan pada. Iz tela još jedan uzdah istisne, rosa ispod krila se ugnezdi. Vreme prostora se otvorilo: bunar bola. Ptica poslednju bodlju svetla k sebi prima, otvorenim, začuđenim očima žrtvuje, u vlastito rađanje se sužava. Privlačna sila, nemoćna.   Zašto baš ja? Pucanj svetla.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm#_Toc57600448

Ladik Katalin Pók – Pauk

 

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. – 

Pók   Karjaiban felsóhajt a villanykörte. Éjteli szemmel kirázza ölét. Ez az éhség maga az élet: az ablak önfeledt kitárulkozása, a vert csipkefüggöny parázna, kései életereje, a bútorok kéjes életéhsége! Hol vagyok? A halál előtti rémült térben. Szívébe visszanő a csend.

Pauk   U zagrljaju mu sijalica uzdahne. Krilo noći punim očima istrese. Ta glad je sam život: razdragano otvaranje prozora, razvratna, kasna životna snaga čipkane zavese, pomaman glad za život nameštaja!   Gde sam?   U prestrašenom prostoru pre smrti. U njegovo srce se tišina uvlači.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm

Ladik Katalin Ráncos, haja festett éjszaka – Naborana, kosa joj je ofarbana noć

 

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. – 

Ráncos, haja festett éjszaka   Az angyala nyugati ablakban ül. Én a tükörben. A sátán a szemközti falon ragyog.

Naborana, kosa joj je ofarbana noć   Anđeo u zapadnom prozoru sedi. Ja u ogledalu. Sotona na susednom zidu sjaji.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: chrome-extension://efaidnbmnnnibpcajpcglclefindmkaj/http://adattar.vmmi.org/cikkek/13467/hid_1986_07-08_03_ladik.pdf

Ladik Katalin Micsoda bűvös teher – Kakav čaroban teret

 

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. – 

Micsoda bűvös teher   Micsoda bűvös teher ez a rettentő  zsák! Liget: kiégett, keserű  madarak. Tó: habzó  ebek.  Felhő: megvakult tükör.

Kakav čaroban teret   Kakav čaroban teret je taj užasan džak! Gaj: izgorele, gorke ptice. Jezero: psi sa penom na ustima. Oblak: oslepljeno ogledalo   Prevod: Fehér Illés

Forrás: chrome-extension://efaidnbmnnnibpcajpcglclefindmkaj/http://adattar.vmmi.org/cikkek/13467/hid_1986_07-08_03_ladik.pdf

Ladik Katalin Egy – Jedan

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. – 

Egy   Amikor felébredt, a világ mozdulatlan és süket volt.                              Borges   Ez a repedt fal álomkórtól terhes. Ki ez a darázs fölöttem? Ki ez a nő, aki meszel bennem? Ha mindez, ami körülvesz ~ fal, ha én darázs vagyok és bennem ez a rovar ~ ember, akkor hol végződöm én, s hol kezdődik az ember?

Jedan   Svet, kad se probudio, nepomičan i gluh je bio.                          Borhes   Ovaj napukli zid od dermljivosti pati. Ko je ova osa iznad mene? Koja je ta žena, koja u meni kreči? Ako je sve što me okružuje – zid, ako sam ja osa a taj insekt u meni – čovek, onda gde se ja završavam i gde počinje čovek?   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm#_Toc57600524