Szente B. Levente Tégla és cement – Cigla i cement

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Tégla és cement   szobámban minden tárgynak története van a mozdulatlanoknak is – olykor szeretek róluk beszélni itt vannak például a régi kancsók festmények fényképek levelek könyvek csak a padlódeszka meg az ajtó mocorog megmozdul néha megmagyarázhatatlanul nap nap után egy-egy tárgy miként változtat helyet nem is értem van egy két szóbeszéd erre hogy ezért meg azért de mielőtt őrületbe kergetnének inkább elhiszem összefogott hátam mögött  tégla és cement hogy kimozdítsanak helyükből minden követ.

Cigla i cement   u mojoj sobi svaki predmet ima svoju istoriju a i pokret – koji put volim da pričam o njima tu su na primer stari bokali slike fotografije pisma knjige koji put samo podnica i vrata se pomeraju neobjašnjivo je iz dana u dan po koji predmet kako menja svoje mesto ni ne shvatam postoje za to nekakve glasine da zbog toga i toga ali pre no što bi me u ludilo oterali rađe poverujem iza mojih leđa udružila se cigla i cement da bi iz svojih mesta svaku ciglu pomerili.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Szente B. Levente Térkép – Geografska karta

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Térkép
 
dédmamám alig pár éve
ment el, úgy hitte, száz éves egérből lesz
a denevér, s hogy neki aztán ne
beszéljünk, valami boszorkányság van
a televíziós dobozban, annyi ember, a városok és falvak,
kicsi, vagy hatalmas épületek, mint a templom is,
tiszta kártya, nem férhet el,
megbabonázott minket az ördög, azt mondta –
úgy rohanunk vesztünkbe, észre sem vesszük,
s hogy azt sem tudjuk, mi az élet,
árnyék és fény között,
otthonunk egy felbélyegzett üres boríték,
csak hisszük, tudjuk, mi kell nekünk,
kiégtünk miként a villanykörte,
azt képzeljük, örök világosság van,
tapogunk egy helyben,
a napnál világosabb,
víziókkal tele immár fejünk,
gombnyomásra pislogunk,
szökünk kettőt egy helyett,
kiöltött nyelv lehetne jelképünk –
akkor lett gyanús neki minden, azt mondja,
amikor észrevette, jó ideje, kalapot nem emelnek
a nők, s az idősek előtt a legények.
 
Forrás: a szerző
 
 
Geografska karta
 
prabaka nas je tek pre nekoliko godina
napustila, verovala je slepi miš iz stogodišnjeg miša
nastaje i da joj nemojmo
svašta da pričamo, u kutiji televizora je
neka vradžbina, toliko ljudi, gradovi i sela,
male ili ogromne zgrade, pa i čitava crkva,
jasno je kʼo beli dan, u nju ne može da stane,
vrag nas je opčinio, govorila je –
ni ne primećujemo kako jurimo u propast,
ni to ne znamo između senke i svetlosti
šta je život,
dom naš je markama puna prazna koverta,
samo verujemo da znamo šta nam treba,
pregoreli smo poput sijalice,
zamišljamo, večna svetlost je,
u mestu tapkamo,
sve je jasno,
glave su nam vizijama pune,
na pritisak na dugme trepćemo,
umesto jedanput, dva puta odskočimo,
isplažen jezik bi nam mogao da bude znamenje –
tad joj je postalo sve sumnjivo, kaže,
kad je primetila, i to odavno, da kapu žene ne dižu
niti momci ispred starijih.
 
Prevod: Fehér Illés

Szente B. Levente A nagy csönd előtt – Pre goleme tišine

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

A nagy csönd előtt             ... Még érzem hajának illatát, csókjainak forróságát, bánatát, örök kegyelmét, ahogy a fák között lopództunk, és a csiklandós esti szél bennünket átjárt ...           Ahogy szálltak vélünk a percek, s az évek csöndesen halni mentek. Emlékszem a rettegésre, a magányra, mi aztán úrrá lett rajtunk.           Láttuk hogyan roskadnak földre a fák: vélük öregségünk, harcunk, emlékünk lázongva homokká vált.

Pre velike tišine             ...Još osećam miris njene kose, vrućinu, očaj, večnu milosrdnost njenih poljubaca, kako smo se u boriku skrivali, i nestašan večernji lahor nas je dotaknuo...           Kako su trenuci sa nama prolazili i godine su polako nestale u tišini. Sećam se strepnje, samoće šta nas je obuzela.           Videli smo kako se sruše drveća: s njima i naša starost, borba, uspomena buneći se u pesak je pretvorena.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Szente B. Levente Egyszer ha... – Ako jednom...

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Egyszer ha… egyszer ha valóban hozzám érsz tündérré változom piciny csillagpötty leszek végül ajkadon válladon tied leszek csakis olyan titkod melyben örökké de örökké otthon vagyok s te te sok életen át otthonodban mindig rám találsz

Ako jednom…   ako jednom dotakneš li me pretvoriću se u vilu biću sićušna pega zvezde na tvojim usnama ramenu biću isključivo tvoja takva tvoja tajna u kojoj sam zauvek zauvek doma a ti ti kroz mnogo života u tvom domu uvek ćeš me da nađeš   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Szente B. Levente: Egymást még keresni – Jedan drugu još tražiti

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Egymást még keresni   csak néztem azokat akik egymáshoz bújni sem mertek mikor ebben a vakon lecsupaszított meztelen csöndben s a némaságba merevedett tekintetek között szeretve egymást még keresni merték

Jedan drugu još tražiti   samo sam gledao one koji jedan uz drugu ni priviti se nisu smeli kad u toj slepoj obnaženoj goloj tišini i između pogleda u nemost ukočenih zaljubljeno jedan drugu još tražiti smeli   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Szente B. Levente: Ősök – Preci

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Ősök   az vagyok ki voltam és voltam ki leszek hosszú létezésen át míg itt élek csendesen létezem

Preci   jesam ko sam bio i bio sam ko ću da budem tokom dugačkog bivstvovanja dok tu živim tiho postojim   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Szente B. Levente: (csillagtitok) – (tajna zvezde)

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

(csillagtitok)   fejünk fölött a kéklő nagy palettán habzanak a csillagok   másságunkban ősi titok egymást nem értjük   fejünk fölött a nagy palettán őrt állnak a régi csillagok   köztem és közted leheletnyi csillagtitok

(tajna zvezde)   iznad naših glava na velikoj plavoj paleti zvezde se penušaju   u našoj različitosti je drevna tajna ne sporazumevamo se   iznad naših glava na velikoj paleti stare zvezde stražare   između tebe i mene jedva primetna tajna zvezde   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Szente B. Levente Apa, milyen élet ez? – Oče, kakav je to život?

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Apa, milyen élet ez?   csak azt akarom mondani, hogy kettőezer tizenhétben, munkába menet, sokszor azon gondolkodom, kávéra, cigire sincs pénzem, lakbérre, számlákra is alig futja, örülünk, ha kenyér, szalámi, tojás, néha egy kevéske hús, leárazott zöldség jut, semmi gyümölcs, szezonban egekben az ára, mondja meg valaki, hová bújjak, ha esténként megkérdezi a fiam: Apa, milyen élet ez? igen, milyen, én is ezt kérdezem magamtól, másoktól, a világtól, a néma és törvényhozó szarkáktól, hogy mondják meg, milyen élet ez, amikor megöl a szégyen, stressz emészti lelkét az embernek, gyermekednek jövőt, mit mutatsz, adni ha nem tudsz, alig negyvenöt évesen.

Oče, kakav je to život?   samo to želim da kažem, da dve hiljade sedamnaeste, kad na posao idem, često razmišljam o tome, da ni za kafu, cigaru nemam para, jedva je dostatno za račune, stanarinu, sretni smo ako se na stolu nađe hleba, salame, jaja, koji put nešto mesa, i povrće po sniženoj ceni, od voća ništa, u sezoni su cene u nebesima, neka mi neko šapne, gde da se sakrijem, ako me uveče sin upita: Oče, kakav je to život? da, kakav je, i ja to pitanje postavljam sebi, drugima, svetu, nemim i zakonodavnim svrakama, neka kažu, kakav je to život kad me sram ubija, ljudske duše stresovi razaraju, svom potomku kakvu budućnost pokazuješ, ako dati ne možeš kao jedva četrdeset pet godišnjak.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Szente B. Levente Látó – Vid

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Látó   – Édesanyámhoz szeretettel –   egy napon kinyílik szemem és látni fogok csak intek és felállok veled haza megyek.

Vid   – Mojoj majci s ljubavlju –   jednog dana otvaraju mi se oči i vidim samo mahnem ustajem s tobom doma krenem.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Szente B. Levente Belőled – Iz tebe

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Belőled   „Bár egy Isten-küldötte visszahozná korunkba e nemes gyakorlatot.” Jorge Luis Borges: Por sem vagyok   Istenem csak te tudod milyen drága a szabadság hogy a por és a pór között különbség nincsen hogy a sok ezer év – (mínusz emberség) embertelenségből jelesre vizsgázó emberiség semmit nem értett meg Belőled   pedig lehettünk volna még –

Iz tebe   „Bar da jedan od Božjih poslanika povrati tu plemenitu praksu u naše doba.” Horhe Luis Borhes: Ni prah nisam   Bože samo ti znaš koliko je sloboda dragocena da između praha i siromaha razlike nema da tokom hiljade godina – (minus čojstvo) čovečanstvo što ispit surovosti odličnom ocenom položio Iz tebe ništa nije shvatio   iako bi mogli još da postojimo –   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Szente B. Levente (ami igaz) – (to što je istina)

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

(ami igaz)   arcátlanok lettünk, arctalan talmi bohócok –   éterben lakó, hontalanul otthont keresők, lelkünk után kutatók, madzag és drót nélkül ugráló világcsavargó szívtiprók.   mi másokat, mások, minket akarnak.   levehetnénk a maszkot, de minek!   alatta semmi nincsen: se én, se mi.   csak a legszebb szavunk: szeretlek!   micsoda legenda!

(to što je istina)   postali smo bezobrazni, nekakvi bezlični lakrdijaši –   u eteru živimo, dom bez domovine tražimo, za vlastitim dušama tragamo, skitnice smo bez konopca i žice skakajući srca zgazimo.   mi druge, drugi nas žele.   mogli bi da skinemo masku, ali čemu!   ispod ništa nema: ni ja, ni mi.   samo naša najlepša reč: volim te!   kakva legenda!   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Szente B. Levente Ha majd megszületek – Ako se rodim

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Ha majd megszületek   ha majd megszületek újra, emberként nevelj engem, így készíts az útra   édes legyen a szó, miként anyám, apám, a testvér, a feleség is benne   szívem és lelkem, a szeretet, az értelem anyanyelve lenne   életem: gyermekem - erre kell neked emlékezned!

Ako se rodim   Ako se ponovo rodim, kao čoveka me vaspitaj, na put tako me spremaj   neka reč prijatna bude, kao majka, otac, brat, sestra, a i supruga   srce moje i duša, ljubav, maternji jezik razuma bi bila   živote moj: sine – ovo zauvek zapamti, molim te!   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Szente B. Levente Fűszál-ének – Pesma tratine

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Fűszál-ének   Kányádi Sándor emlékére   Néma tánca, bús emléke tájnak, szelíd szélnek – hangod már fűszál-ének.   Örök fohász-virágkép vers-életed, mosolyod a csillagokkal egy csokorban.   E föld-koronán égi jelként, az embernél is több maradtál.

Pesma tratine   U spomen Šandora Kanjadija1   Nemušt ples njegov je žalna uspomena tog kraja, blagom vetru – glas ti je već pesma tratine.   Život tvoj pesnička večna je molitva, a osmeh je u istom buketu sa zvezdama.   Na ovozemaljskoj kugli poput nebeskog znaka, ostao si više od samog čoveka.   1Šandor Kanjadi (Kányádi Sándor 1929. – 2018.), mađarski pesnik   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Szente B. Levente Válasz nélkül – Bez odgovora

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Válasz nélkül   (részlet a Sárgaház folyosója c. naplójegyzékből)   Emlékszem az asszonyra, kiben ott volt még minden vadon nőtt virág szép csók illata.   Angyal teste karcsú volt, miként a nád, és esténként meztelen vállán táncoltak a csillagok.   Úgy őrzött, akár szíve tenyerén hordozott, pont mint egy királyi koronát.

Bez odgovora   (detalj iz dnevnika Hodnik žute kuće)   Sećam se žene koja je svaki divlji cvet, miris poljupca u sebi čuvala.   Slično trščici vitka je bila, a na njenom golom ramenu su zvezde plesale.   Kao kraljevsku krunu me je čuvala, na dlanu srca nosala.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Szente B. Levente Játszani akarok – Igrati želim

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Játszani akarok   Játszani akarok Ajkadon csüngni szelíden Mint pillangó a virág fölött Meglesni ahogy illatodban fürödsz Belépni a legősibb szentélybe Megsúgni egymásnak amire A mindenség tanított Hogy örök maradjon mi Közted s köztem Sarjadzni fog.

Igrati želim   Igrati želim Pitomo poput leptira iznad cveta Na usnama ti visiti Vrebati kako se u svom mirisu kupaš U iskonko svetlište ući Jedan drugom šapnuti to Na što nas je svemir učio Neka večno ostane ono Što će između nas Klijati.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Szente B. Levente (tapad ránk sok kereszt) – (na nas križevi se lepe)

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

(tapad ránk sok kereszt)   nincs már varázslat. oda a belső tömör csend, az ismeretlen csoda, a végkifejlet.   megfejtettünk gyorsan mindent. mégis, valami naponta körülfon, átölel ami volt – a van, a lesz.   a más kezdetek vége utáni belégzés, kilégzés, mint valami ősi szép történet, úgy tapad ránk a sok kereszt.

(na nas križevi se lepe)   čarolija više ne postoji. nestala je unutrašnja gusta tišina, nepoznato čudo, krajnji ishod.   sve smo na brzinu odgonetnuli. ipak, nešto svakodnevno obavija, zagrli što je bilo – postoji, biće.   udisaji, izdisaji posle kraja drugih početaka, poput drevog prijatnog događaja, križevi na nas tako se lepe.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Szente B. Levente: (a csönd szívében) – (u srcu tišine)

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

(a csönd szívében)   a csönd szívében – mondta egy barátom – az állatok holtan születnek de magukkal viszik a szellemet   hegyek nőnek ma is helyükben és templomok és csodák – egyformák esténként amikor feléjük szállnak az imák   – rút repedt görbe-tükröm előttem látom törpe vagyok nem búbos fehér-fekete nyakig görbe   estére ha megpihenek hallom –  fel-fel szusszannak a gyökerek dülledt hátú göröngyök között gyilkosok lábnyomát dugdossák

(u srcu tišine)   u srcu tišine – reče mi jedan prijatelj – životinje mrtvo rode ali duh sa sobom nose   na svojim mestima i danas brda i crkve i čude rastu – uveče kada prema njima molitve lete jednaki su   – ispred mene ružno napuklo grbavo ogledalo je vidim patuljak sam ne ćubast crno-beli do vrata iskrivljen   uveče ako sam odmoren čujem – koreni kat-kad se uzdišu između iskrivljenih leđa grumena tragove ubica skrivaju   Prevod: Fehér Illés

Forrás. a szerző

Szente B. Levente Remény – Nada

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Remény   madárka fürdik. szép zongorafutam, esőcseppekben - didergő szivárvány.

Nada   ptičica se kupa. prijatan zvuk klavira, u kapima kiše – ozebla duga.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Szente B. Levente Üresedő lelkünk romos oltárán - Na razrušenom oltaru naše ispražnjene duše

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Üresedő lelkünk romos oltárán
 
és a kenyér mindig elfogy,
csak a kés, a kés – az, ugyanaz marad.
 
kíméletlenül, mint az idő, úgy változik
markolatán az ujjlenyomat hangulat.
 
a teríték mellett, sokan vagyunk egyedül.
emberül tán. letükrözve, akár a régi szép fényképeken is:
 
másoktól, egymásnak. ajándék emlékül, tőlem, neked.  
egy éhes, meg nem értett, örökbefogadott Isten homlokán.
 
és immár, ki-ki a maga Bábelének toronymagas tetején.
a szent dac asztalán. üresedő lelkünk romos oltárán.
 
kenyér. kés. ujjlenyomat.
 
Forrás: a szerző
 
 
Na razrušenom oltaru naše ispražnjene duše
 
i hleb uvek nestaje,
samo nož, nož – taj isti ostaje.
 
na dršci raspoloženje otiska prstiju
poput vremena nemilosrdno se menja.
 
pored postavljenog stola nas usamljenika mnogo je.
valjda ljudski. snimljeno kao na starim fotografijama:
 
od drugih, jedni drugima. za uspomenu, od mene, tebi.
na čelu jednog neshvaćenog, gladnog, usvojenog Boga.
 
i evo, svako na svom nebosežnom vrhu svog Babela.
na stolu svetog prkosa. na razrušenom oltaru naše ispražnjene duše.
 
hleb. nož. otisak prstiju.
 
Prevod: Fehér Illés

Szente B. Levente Szerelmesen – Zaljubljeno

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Szerelmesen a kökényvirág meztelen – mezítláb, csak én.

Zaljubljeno cvet crnog trna je obnažen – bosonog, ja sam jedini. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző