Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2015. július 29., szerda

Pintér Tibor A lápon – Na tresetištu – Marshland – Sulla palude – În mocirlă

Pintér Tibor (Tibor Pinter) Budapest, 1954. november 21. –

A lápon

Vonulnak el lassú zenére
a nyár bogáncsai.
Dalok se kelnek a zúgva
lecsapó moccanatlanságban.

Dermedten várunk
sebekbe fagyva
míg csobog a víz
és hív a mocsár.

Mondhatnám persze
erre a percre
készült a szív.
Hogy el-ne-nyelje
hogy elviselje
azt ami hív.

Csak állatok járnak
peckesen körbe
néhány még úszik
majd lemerül.

Üldögélsz csendben
és kimeredsz még?
Ennyi elég?
Vagy aki vagy?
A szív kihagy?
Vagy csak az agy?

Forrás: a szerző
Na tresetištu

Uz laganu muziku prolaze
bodlje leta.
Ni pesme ne ožive
u okoreloj nepomičnosti.

U rane smrznuto
ukočeno čekamo
dok voda žubori
i močvara doziva.

Naravno mogao bi reći
srce se na taj
momenat spremao.
Da ga ne bi progutao,
da bi podneo to
što doziva.

Samo životinje
kočopere okolo,
neka još pliva
pa potone.

U tišini sediš
i još stršiš?
Zar je toliko dovoljno?
Jesi li taj ko jesi?
Popušta li srce?
Ili tek umlje?

Prevod: Fehér Illés


A lápon

Vonulnak el lassú zenére
a nyár bogáncsai.
Dalok se kelnek a zúgva
lecsapó moccanatlanságban.

Dermedten várunk
sebekbe fagyva
míg csobog a víz
és hív a mocsár.

Mondhatnám persze
erre a percre
készült a szív.
Hogy el-ne-nyelje
hogy elviselje
azt ami hív.

Csak állatok járnak
peckesen körbe
néhány még úszik
majd lemerül.

Üldögélsz csendben
és kimeredsz még?
Ennyi elég?
Vagy aki vagy?
A szív kihagy?
Vagy csak az agy?
Marshland

For slow music marching
the thistles of summer.
Songs don’t rise either in the
whizzing standstill.

We’re waiting numbly
frozen in wounds
while the water babbles
and the marsh calls.

I might of course say
for this moment
was the heart made.
Not-to-engulf
but to endure
what calls.

Only animals walk
haughtily around
some still swimming
then plunged.

You’re sitting silently
and are you still out of line?
Is it enough?
You are who you are?
A heartbeat fails?
Or simply the brain?

Translated by N. Ullrich Katalin



A lápon

Vonulnak el lassú zenére
a nyár bogáncsai.
Dalok se kelnek a zúgva
lecsapó moccanatlanságban.

Dermedten várunk
sebekbe fagyva
míg csobog a víz
és hív a mocsár.

Mondhatnám persze
erre a percre
készült a szív.
Hogy el-ne-nyelje
hogy elviselje
azt ami hív.

Csak állatok járnak
peckesen körbe
néhány még úszik
majd lemerül.

Üldögélsz csendben
és kimeredsz még?
Ennyi elég?
Vagy aki vagy?
A szív kihagy?
Vagy csak az agy?
Sulla palude

Al suon di musica lenta
sfilano via i cardi dell’estate.
Nel brusio precipitante della
bonaccia, neppur’ un canto s’eleva.

Aspettiamo pietrificati
nelle ferite congelate
mentre l’acqua ciangotta
e ti invoca la palude.

Certo potrei dire che
il cuore si preparava
a questo momento.
Che non soccomba
che resista a ciò
che lo invoca.

Solo gli animali
s’aggirano impettiti,
taluni nuotano ancor’
poi s’inabissano.

Stai seduto in silenzio
fissando il niente?
E’ sufficiente?
Sei quel che sei?
Perde colpi il cuore?
O solo la mente?

Traduttore: Ibolja Cikos



A lápon

Vonulnak el lassú zenére
a nyár bogáncsai.
Dalok se kelnek a zúgva
lecsapó moccanatlanságban.

Dermedten várunk
sebekbe fagyva
míg csobog a víz
és hív a mocsár.

Mondhatnám persze
erre a percre
készült a szív.
Hogy el-ne-nyelje
hogy elviselje
azt ami hív.

Csak állatok járnak
peckesen körbe
néhány még úszik
majd lemerül.

Üldögélsz csendben
és kimeredsz még?
Ennyi elég?
Vagy aki vagy?
A szív kihagy?
Vagy csak az agy?
În mocirlă

Ciulinii verii mărșăluiesc
pe melodie lentă.
Nici cântece nu se trezesc
în nemișcarea stârnită vuind.

Așteptăm împietriți
în răni amorțiți
cât gâlgâie apa
și ne cheamă mocirla.

Aș putea spune
doar clipa asta
aștepta inima.
Să nu înghită
să-ndure tot
ce o chema.

Doar animale se-nvârt
încordate
țiva mai înoată
apoi cad la fund.

Stai liniștit
privind amorțit?
Atât e destul?
Ești cine ești?
Inima-ți stă-n loc?
Sau poate creierul?

Traducere: P. Tóth Irén





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése