Pintér Tibor A lápon – Na tresetištu – Marshland – Sulla palude – În mocirlă

Pintér Tibor (Tibor Pinter) Budapest, 1954. november 21. –

A lápon Vonulnak el lassú zenére a nyár bogáncsai. Dalok se kelnek a zúgva lecsapó moccanatlanságban. Dermedten várunk sebekbe fagyva míg csobog a víz és hív a mocsár. Mondhatnám persze erre a percre készült a szív. Hogy el-ne-nyelje hogy elviselje azt ami hív. Csak állatok járnak peckesen körbe néhány még úszik majd lemerül. Üldögélsz csendben és kimeredsz még? Ennyi elég? Vagy aki vagy? A szív kihagy? Vagy csak az agy? Forrás: a szerző

Na tresetištu Uz laganu muziku prolaze bodlje leta. Ni pesme ne ožive u okoreloj nepomičnosti. U rane smrznuto ukočeno čekamo dok voda žubori i močvara doziva. Naravno mogao bi reći srce se na taj momenat spremao. Da ga ne bi progutao, da bi podneo to što doziva. Samo životinje kočopere okolo, neka još pliva pa potone. U tišini sediš i još stršiš? Zar je toliko dovoljno? Jesi li taj ko jesi? Popušta li srce? Ili tek umlje? Prevod: Fehér Illés

A lápon Vonulnak el lassú zenére a nyár bogáncsai. Dalok se kelnek a zúgva lecsapó moccanatlanságban. Dermedten várunk sebekbe fagyva míg csobog a víz és hív a mocsár. Mondhatnám persze erre a percre készült a szív. Hogy el-ne-nyelje hogy elviselje azt ami hív. Csak állatok járnak peckesen körbe néhány még úszik majd lemerül. Üldögélsz csendben és kimeredsz még? Ennyi elég? Vagy aki vagy? A szív kihagy? Vagy csak az agy?

Marshland For slow music marching the thistles of summer. Songs don’t rise either in the whizzing standstill. We’re waiting numbly frozen in wounds while the water babbles and the marsh calls. I might of course say for this moment was the heart made. Not-to-engulf but to endure what calls. Only animals walk haughtily around some still swimming then plunged. You’re sitting silently and are you still out of line? Is it enough? You are who you are? A heartbeat fails? Or simply the brain? Translated by N. Ullrich Katalin

A lápon Vonulnak el lassú zenére a nyár bogáncsai. Dalok se kelnek a zúgva lecsapó moccanatlanságban. Dermedten várunk sebekbe fagyva míg csobog a víz és hív a mocsár. Mondhatnám persze erre a percre készült a szív. Hogy el-ne-nyelje hogy elviselje azt ami hív. Csak állatok járnak peckesen körbe néhány még úszik majd lemerül. Üldögélsz csendben és kimeredsz még? Ennyi elég? Vagy aki vagy? A szív kihagy? Vagy csak az agy?

Sulla palude Al suon di musica lenta sfilano via i cardi dell’estate. Nel brusio precipitante della bonaccia, neppur’ un canto s’eleva. Aspettiamo pietrificati nelle ferite congelate mentre l’acqua ciangotta e ti invoca la palude. Certo potrei dire che il cuore si preparava a questo momento. Che non soccomba che resista a ciò che lo invoca. Solo gli animali s’aggirano impettiti, taluni nuotano ancor’ poi s’inabissano. Stai seduto in silenzio fissando il niente? E’ sufficiente? Sei quel che sei? Perde colpi il cuore? O solo la mente? Traduttore: Ibolja Cikos

A lápon Vonulnak el lassú zenére a nyár bogáncsai. Dalok se kelnek a zúgva lecsapó moccanatlanságban. Dermedten várunk sebekbe fagyva míg csobog a víz és hív a mocsár. Mondhatnám persze erre a percre készült a szív. Hogy el-ne-nyelje hogy elviselje azt ami hív. Csak állatok járnak peckesen körbe néhány még úszik majd lemerül. Üldögélsz csendben és kimeredsz még? Ennyi elég? Vagy aki vagy? A szív kihagy? Vagy csak az agy?

În mocirlă Ciulinii verii mărșăluiesc pe melodie lentă. Nici cântece nu se trezesc în nemișcarea stârnită vuind. Așteptăm împietriți în răni amorțiți cât gâlgâie apa și ne cheamă mocirla. Aș putea spune doar clipa asta aștepta inima. Să nu înghită să-ndure tot ce o chema. Doar animale se-nvârt încordate câțiva mai înoată apoi cad la fund. Stai liniștit privind amorțit? Atât e destul? Ești cine ești? Inima-ți stă-n loc? Sau poate creierul? Traducere: P. Tóth Irén