Kiss Judit Ágnes Budapest, 1973. május 11. –
Az utolsó rap
Hányszor álmodom még a halálod,
hányszor álmodom még?
Ugyanaz a szcéna, de más a díszlet,
hányszor álmodom, nem azt, hogy véged,
hányszor álmodlak úgy, ahogy készülsz,
fekszel vagy járkálsz, vagy az ágy szélén ülsz,
tanácsokat osztogatsz és rendelkezel,
hogy mit hogyan tegyünk, amikor már nem leszel.
Pedig igazából nem úgy volt, de éjszaka az álom
valamit mindig korrigál a valóságon.
Tudom, szégyelled, hogy féltél, de az ember ilyen fajta,
jól csináltad, hidd el, nincs mit javítani rajta.
Hogy mindjárt meghalsz, mért kell minden éjjel újra látnom?
Hogy kevésbé fájjon, vagy hogy még jobban fájjon?
Szeretlek, anya, tudod jól, csak kicsit sokat ittam,
kérlek, ne gyere többet vissza az álmaimban!
hányszor álmodom még?
Ugyanaz a szcéna, de más a díszlet,
hányszor álmodom, nem azt, hogy véged,
hányszor álmodlak úgy, ahogy készülsz,
fekszel vagy járkálsz, vagy az ágy szélén ülsz,
tanácsokat osztogatsz és rendelkezel,
hogy mit hogyan tegyünk, amikor már nem leszel.
Pedig igazából nem úgy volt, de éjszaka az álom
valamit mindig korrigál a valóságon.
Tudom, szégyelled, hogy féltél, de az ember ilyen fajta,
jól csináltad, hidd el, nincs mit javítani rajta.
Hogy mindjárt meghalsz, mért kell minden éjjel újra látnom?
Hogy kevésbé fájjon, vagy hogy még jobban fájjon?
Szeretlek, anya, tudod jól, csak kicsit sokat ittam,
kérlek, ne gyere többet vissza az álmaimban!
Poslednja žalopojka
Tvoju smrt koliko puta ću još sanjati,
koliko puta ću još sanjati?
Ista scena, tek druga dekoracija,
koliko puta ću sanjati, ne to da te je sudba stigla,
koliko puta ću sanjati, kako se spremaš,
ležiš ili koračaš, ili pak na rubu kreveta se vrzmaš,
deliš savete i zapovesti,
šta kako da se radi, kad te više neće biti.
Ustvari nije tako bilo, ali noću uobrazilja
stvarnost uvek korigira.
Znam, stidiš se jer si se plašila, ali čovek je već takav,
dobro si radila, veruj mi, ispraviti bilo šta ne trebaš.
Da umireš svaku noć, ponovo gledati što mi treba?
Da bol stiša ili da još više pojača?
Volim te, majko, dobro znaš, samo sam malo više popila,
molim te, nemoj mi se više u snovima vraćati!
Prevod: Fehér Illés
The Last Rap
How many times will I dream of your death yet,
how many times will I yet dream?
The same scenario, but the setting’s different,
how many times will I dream of, no, not the end,
how many times of you preparing,
lying or walking, or on bedrail sitting,
giving advice and ordering about
how to do this and that when you’re no more around.
Although in fact it wasn’t like it, but at night our dreams
always improve the things that aren’t there in reality.
I know you’re ashamed for being scared, but humans always are like that,
believe me, nothing should be improved, you did it really well.
That you’re dying, why do I have to see each single night again?
To feel it hurts less or to hurt me with ever more pains?
I love you, mom, you surely know, I only drank a little too much,
please don’t any more come back in my dreams from now on!
how many times will I yet dream?
The same scenario, but the setting’s different,
how many times will I dream of, no, not the end,
how many times of you preparing,
lying or walking, or on bedrail sitting,
giving advice and ordering about
how to do this and that when you’re no more around.
Although in fact it wasn’t like it, but at night our dreams
always improve the things that aren’t there in reality.
I know you’re ashamed for being scared, but humans always are like that,
believe me, nothing should be improved, you did it really well.
That you’re dying, why do I have to see each single night again?
To feel it hurts less or to hurt me with ever more pains?
I love you, mom, you surely know, I only drank a little too much,
please don’t any more come back in my dreams from now on!
Translated N. Ullrich Katalin
Ütős.
VálaszTörlés