A. Túri Zsuzsa Ki mondja meg – Ko će reći

A. Túri Zsuzsa Budapest 1971. július 30. –

Ki mondja meg Ki mondja meg, merre menjek, Mennyit birok, mennyit merjek? Ki segít nekem, ha szépen, alázattal én megkérem, segítsen nekem túlélni, tenni, hinni és remélni? Ki segít, hogyha már nincsen Semmi álmom, semmi kincsem? Kire nézzek, kihez szóljak? Kinek lábához omoljak? ki kísér el, ha elvesztem, ki cipelné a keresztem? Ki biztat, hogyha megállok, fáradtan, én, vén zarándok, éjfekete rémképekkel, lelkemben ezernyi sebbel, ki csitítgat, ki vigasztal, ki biztat és ki magasztal, ki mosolyog, ki hisz bennem, ki mondja meg, mit kell tennem? Nincsen múzsa, nincs tehetség, Szenvedés van, múlt és emlék, Rettegés kegyetlen mától, Rettegés szörnyű haláltól.

Ko će reći Ko će reći, kud trebam skrenuti, Koliko podnositi, koliko usuditi? Ko pomaže ako smerno, ponizno zamolim, nek mi pomogne životariti, činiti, nadati se i verovati? Ko pomaže kad sam već ostala Bez svojih snova i imanja? Koga bi gledala, kome bi se obratila? Uz čiju nogu bi se srušila? ako sam se izgubila, ko bi me pratio, krst moj ko bi teglio? Ko će me bodriti, ako ja, morna, matora hodočasnica, ispunjena tamnim sablastima, u duši sa bezbroj brazgotina zastanem, ko će me smiriti, tešiti, ko će me bodriti i veličati, ko će mi se smeškati, ko će mi verovati, ko će mi reći, šta da se uradi? Muze nema, obdarenosti nema, Postoji patnja, prošlost i uspomena, Strah od svirepe sadašnjosti Strah od užasne smrti. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://epa.oszk.hu/02400/02496/00003/pdf/EPA02496_verselo_antologia_2010.pdf