A. Túri
Zsuzsa Budapest 1971. július 30. –
Ki mondja meg
Ki
mondja meg, merre menjek,
Mennyit
birok, mennyit merjek?
Ki
segít nekem, ha szépen,
alázattal
én megkérem,
segítsen
nekem túlélni,
tenni,
hinni és remélni?
Ki
segít, hogyha már nincsen
Semmi
álmom, semmi kincsem?
Kire
nézzek, kihez szóljak?
Kinek
lábához omoljak?
ki
kísér el, ha elvesztem,
ki
cipelné a keresztem?
Ki
biztat, hogyha megállok,
fáradtan,
én, vén zarándok,
éjfekete
rémképekkel,
lelkemben
ezernyi sebbel,
ki
csitítgat, ki vigasztal,
ki
biztat és ki magasztal,
ki
mosolyog, ki hisz bennem,
ki
mondja meg, mit kell tennem?
Nincsen
múzsa, nincs tehetség,
Szenvedés
van, múlt és emlék,
Rettegés
kegyetlen mától,
Rettegés
szörnyű haláltól.
|
Ko će reći
Ko će reći, kud trebam skrenuti,
Koliko podnositi, koliko usuditi?
Ko pomaže ako smerno,
ponizno zamolim,
nek mi pomogne životariti,
činiti, nadati se i verovati?
Ko pomaže kad sam već ostala
Bez svojih snova i imanja?
Koga bi gledala, kome bi se obratila?
Uz čiju nogu bi se srušila?
ako sam se izgubila, ko bi me pratio,
krst moj ko bi teglio?
Ko će me bodriti, ako ja,
morna, matora hodočasnica,
ispunjena tamnim sablastima,
u duši sa bezbroj brazgotina
zastanem, ko će me smiriti, tešiti,
ko će me bodriti i veličati,
ko će mi se smeškati, ko će mi
verovati,
ko će mi reći, šta da se uradi?
Muze nema, obdarenosti nema,
Postoji patnja, prošlost i uspomena,
Strah od svirepe sadašnjosti
Strah od užasne smrti.
Prevod:
Fehér Illés
|
"Gyógyítani jöttem, de a titkot, akár
VálaszTörlésa szerelmet, még nem merik rám bízni.
Nem baj. Tudom, hogy most történik meg." ( Bajtai A.)
Köszönöm, nagyon kedves! De...miért maradt ismeretlen?
Törlés