Csák Gyöngyi Kéréseid – Tvoje molbe

Csák Gyöngyi Kisvaszar, 1950. április 28. –

Kéréseid Világítsak – kérlelsz, felgyújtott erdő ropogjon ereimben; vérezze fel talpam nyomkereső ösztön elmém rezervátumában őseim jussanak levegőhöz, mondjam el még e szorongássá alázott ringben az arcok élén sorvadozó reményt, boldogság-látszatot minden feltápászkodás után, a kapott sebek hogyan válnak életben tartó rémületté –,   múlás csapásaitól miként zsibbad el visszavontahatlan, kacér szózatunk, tünékenyben a reménység hiába vérszegénylik az éhség éhség marad és szomj a szomj.

Tvoje molbe Da svetlim – moliš me, u mojim žilama nek zapaljena šuma ropta; moje tabane nek poriv tragača rani u rezervatumu mog uma nek vazduh moji preci udišu, nek ispričam još u tom do strepnje poniženom ringu na ivicama obraza sahnulu nadu, privid blaženstva nakon svakog ustajanja, kako se dobivene rane u krepkost održavajuću jezu pretvaraju –, od udaraca prolaza kako obamire naš neopoziv, kočoperan proglas nada u išćezavajućem zalud krvavi glad ostaje glad a žeđ žeđ. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://comitatusfolyoirat.blogspot.rs/2013/03/csak-gyongyi-versei-huseg-kiuresedes.html