Bánki Éva Kiragadott sorok az Esővárosból VII – Stihovi izvađeni iz romana Grad kiše VII

Bánki Éva Nagykanizsa 1966. szeptember 17. –

Kiragadott sorok az Esővárosból VII (a tegnap is örökké tart) A híd folyókról álmodik, a folyó hídról, a híd engem szeretne megpillantani, aki csak álmodom. A fényben remegő íve emlékezik. A vonatfütty – saját álma – utolér, ha ébren vagyok. ……….. Lobognak a fák. Végigsuhan a városon az eső egy szalagja. Aztán semmi, a fák megnyugosznak, karjukat felemelik, mint a szüzek a lámpásaikat, mikor még tele volt az éjszaka.

Stihovi izvađeni iz romana Grada kiše VII (i juče večno traje) Most o rekama sanja, reka o mostu, most bi mene, sanjarku, voleo ugledati. U svetlu njegov trepereći svod se seća. Zvižduk lokomotive – njegov san – ako sam budna, sustiže me. ............ Vijore stabla. Jedna traka kiše preleti grad. Potom ništa, stabla se umire, podižu ruke, kao device svoje svetiljke, kada je noć još prepuna bila. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://ujnautilus.info/banki-eva-esovaros-versek-a-dobozban