Bánki Éva Kiragadott sorok az Esővárosból II – Stihovi izvađeni iz romana Grada kiše II

Bánki Éva Nagykanizsa 1966. szeptember 17. –

Kiragadott sorok az Esővárosból II (a kitereveltségről) Míg kopik bennük a sebesség, rohan mindegyik gép vagy állat a sötét értelme felé. Hogy mikor fellázadnak, ne legyen bennük titok, csak csavar, szalag, szeg, gomb. ………………………………………. A lélek a testbe, a csont a földbe kerül. És a föld? Kié lesz végül? Zuhan lefelé. Adják, megveszik. Halott kéz, sok halott kezet. Aludna minden lélek a levegőben, de nem lehet. Csak zuhan minden élő, amíg sötét és tömör ponttá lesz.

Stihovi izvađeni iz romana Grada kiše II (o isplaniranom) Dok brzina u njima ovešta, svaka mašina ili životinja prema smislu tame juri. Da pobune li, neka ne bude u njima tajna, samo šraf, ekser, dugme, traka. ................................................. Duša u telo, kost u zemlju dospeva. A zemlja? Naposletku čija će biti? Stropošta se. Prodaju, kupuju. Mrtva ruka, mnogo mrtvih ruku. U vazduhu svaka duša bi spavala, ali nemoguće je. Svako živo biće samo pada, dok se u tamnu, gustu tačku ne pretvara. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://ujnautilus.info/banki-eva-esovaros-versek-a-dobozban