Szögi
Csaba Szabadka, 1975. november 30. –
Újra
vágyom
Lépked. A fényben. Kezében táska.
Belülről feltör egy mosoly. Meglát.
Kisimult arcból épít bennem létet.
Éltet. Érted?! Oly jó így. De nem
szabad. Fojtsd el! Inkább ordíts!
Veszély!!! Achtung, achtung!
Érts meg, kérlek szépen. Nem szabad.
Pedig nagyon szeretném. Óh, be jó
lenne! Arcomra egy mosolyt tenne,
majd ülnénk csendben, egymást nézve.
Óh, az égre, ha többre már nem is telne.
Csak egy órát, együtt lengve...
|
Opet žudim
Korača.
U svetlu. Sa tašnom u ruci.
Jedan
osmeh iznutra se oslobađa. Ugleda me.
Bit
u meni iz smernog lica gradi.
Poživi.
Shvataš li?! Blaženo je tako. Ali
se
ne sme. Uguši! Radije urlaj!
Verem!!!
Achtung, achtung!
Shvati,
lepo te molim. Ne sme se.
Mada
bi žarko želela. Kako lepo
bi
bilo! Na lice bi mi osmeh stavio,
pa
bi tiho sedeli, jedan drugog gledajući.
Za
ime boga, ako više ne bi ni dobili.
Samo
jedan čas, zajedno lepršajući...
Prevod:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése