Enesa Mahmić Ostrva – Szigetek

Enesa Mahmić 4. mart 1989. –

Ostrva

Opet bura

Čujemo zveckanje veriga tamo u luci

Opominju
Nema se gdje pobjeći.

I opet svijetle praznine, puste ulice, ukočeno drveće.
Udari oluje po glatkim površinama.
Užurbano čovječanstvo mučaljivih i nesretnih
Hodi u žamoru
Bez stanke i sastanka.

Ostrva su kao stare duše

Usud im da stoje u središtu
Sve vide
Sve znaju
A ne otvaraju se.

Dodiruješ mi ruku bez riječi

Ostavljajući za sobom samo bat koraka

I umorno dahtanje.

Utonuli u maglu

Gutamo

Neizrecivo.

Izvor: autor

Szigetek

Ismét vihar

Ott a kikötőben lánc csörög

Figyelmeztet

Menekülni nincs hová.

És ismét fényes űr, puszta utcák, deredt fák.

Sima felületeket csépel a vihar.

Kimerült komor emberek hada

Töretlenül megállás nélkül

Zsibongva sietve menetel.

A szigetek mint az öreg lelkek

Sorsuk középen állnak

Mindent látnak

MIndent tudnak

Mégsem nyílnak.

Kezem szótlanul érinted

Magad mögött csak lábdobogást

És lihegést hagysz.

Ködbe veszve

Nyeljük

A kimondhatatlant.

Fordította: Fehér Illés