Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2018. március 3., szombat

Kozák Mari Szerelmes vers – Ljubavna pesma


Kozák Mari Debrecen, 1954. február 16. –



Szerelmes vers

Dőlj mellém majd pillád alá
tavaszt rajzolok
ujjad hegyére lágy sóhajom
csendesen ájul
ajkamról félénk szavak hullnak
meztelen öled
nézlek – szemem felöltöztet
átöleltelek.

…tél van kedves – nem fázom veled
hiába fagy jég és rettenet
karunkon fehér lepel – ölel
a bennem égig érő vágy
és nem jöhet halál – te velem
lásd ölelkezik szemünk
s karjainkkal elérjük a végtelent
csak ennyi – ennyi jut nekem
mégsem fázom – a kedves velem
egyszer elvész mellőlünk
az a hideg félelem

Dőlj mellém majd pillád alá
tavaszt rajzolok
ujjad hegyére lágy sóhajom
csendesen ájul
ajkamról félénk szavak hullnak
meztelen öled
nézlek – szemem felöltöztet
átöleltelek.

Ljubavna pesma

Sedi kraj mene ispod tvojih trepavica
nacrtaću proleće
moj uzdah na vrh tvojih prstiju
tiho se prikrada
sa mojih usana bojažljive reči padaju
krilo ti je gol
gledam te – moje oči te oblače
zagrlila sam te.

...zima je dragi – s tobom se ne smrzavam
zalud je mraz led i strah
ruke nam beli veo pokriva – grli te
moja do nebesa stigla strast
i ne može doći kraj – sa mnom si
vidi naši pogledi se grle
i rukama beskonačnost dotičemo
tek toliko – toliko mi je pripalo
ali se ne smrzavam – dragi je sa mnom
ta hladna zebnja
nestaće jednom

Sedi kraj mene ispod tvojih trepavica
nacrtaću proleće
moj uzdah na vrh tvojih prstiju
tiho se prikrada
sa mojih usana bojažljive reči padaju
krilo ti je gol
gledam te – moje oči te oblače
zagrlila sam te.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: a szerző

2 megjegyzés: