Kozák Mari Szerelmes vers – Ljubavna pesma

Kozák Mari Debrecen, 1954. február 16. –

Szerelmes vers Dőlj mellém majd pillád alá tavaszt rajzolok ujjad hegyére lágy sóhajom csendesen ájul ajkamról félénk szavak hullnak meztelen öled nézlek – szemem felöltöztet átöleltelek. …tél van kedves – nem fázom veled hiába fagy jég és rettenet karunkon fehér lepel – ölel a bennem égig érő vágy és nem jöhet halál – te velem lásd ölelkezik szemünk s karjainkkal elérjük a végtelent csak ennyi – ennyi jut nekem mégsem fázom – a kedves velem egyszer elvész mellőlünk az a hideg félelem Dőlj mellém majd pillád alá tavaszt rajzolok ujjad hegyére lágy sóhajom csendesen ájul ajkamról félénk szavak hullnak meztelen öled nézlek – szemem felöltöztet átöleltelek.

Ljubavna pesma Sedi kraj mene ispod tvojih trepavica nacrtaću proleće moj uzdah na vrh tvojih prstiju tiho se prikrada sa mojih usana bojažljive reči padaju krilo ti je gol gledam te – moje oči te oblače zagrlila sam te. ...zima je dragi – s tobom se ne smrzavam zalud je mraz led i strah ruke nam beli veo pokriva – grli te moja do nebesa stigla strast i ne može doći kraj – sa mnom si vidi naši pogledi se grle i rukama beskonačnost dotičemo tek toliko – toliko mi je pripalo ali se ne smrzavam – dragi je sa mnom ta hladna zebnja nestaće jednom Sedi kraj mene ispod tvojih trepavica nacrtaću proleće moj uzdah na vrh tvojih prstiju tiho se prikrada sa mojih usana bojažljive reči padaju krilo ti je gol gledam te – moje oči te oblače zagrlila sam te. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző