Fellinger Károly Nem mondhatom el – Ne mogu ispričati

Fellinger Károly Pozsony, 1963. november 20. –

Nem mondhatom el Apám szerette az irodalmat, sose gratulált, sose dicsért meg, ha verseim megjelentek egy ismerős lapban, vagy kötetem Párizsban, Moszkvában, nem szerette a könyveket, azt mondta, miattuk nem lehet kifesteni a házat, miattuk nem lehet lépni elővigyázatosság nélkül sehova a lakásban, és mégis ott esett el végzetesen, ahova nem volt bátorságom könyveket rakni. Valamikor a WC-ben körmöltem első mesémet, mert nem volt ínyére, hogy írok, azt szerette volna, inkább nyelveket tanuljak, nagyapám az első világháborús fogságban sajátította el az olasz nyelvet, talán nem véletlen, hogy verseimet tíz nyelvre lefordították, de olaszra nem.

Ne mogu ispričati Otac je voleo književnost, nikad mi nije čestitao, niti pohvalio kad je neka moja pesma u poznatom časopisu ili knjiga u Parizu, Moskvi objavljena, knjige nije voleo, tvrdio je, zbog njih ne možemo kuću ofarbati, u stanu bez predostrožnosti nigde zakoračiti, ipak kobno je tamo pao gde knjige nisam imao hrabrosti odložiti. Nekad svoju prvu priču u WC-u sam škrabao jer nije mu bilo po volji da pišem, više bi voleo da jezike učim, ded je talijanski u I. Svetskom ratu u zatočeništvu savladao, možda nije slučajno da su moje pesme na deset jezika prevedene ali ne i na talijanski. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://kepiras.com/2017/11/fellinger-karoly-versei-2/