Keresés ebben a blogban

2018. június 19., kedd

Fellinger Károly Nem mondhatom el – Ne mogu ispričati


Fellinger Károly Pozsony, 1963. november 20. –

Nem mondhatom el

Apám szerette az irodalmat,
sose gratulált, sose dicsért meg,
ha verseim megjelentek egy ismerős lapban,
vagy kötetem Párizsban, Moszkvában,
nem szerette a könyveket,
azt mondta, miattuk nem lehet
kifesteni a házat, miattuk
nem lehet lépni elővigyázatosság
nélkül sehova a lakásban,
és mégis ott esett el végzetesen,
ahova nem volt bátorságom
könyveket rakni.
Valamikor a WC-ben körmöltem első
mesémet, mert nem volt
ínyére, hogy írok, azt szerette
volna, inkább nyelveket tanuljak,
nagyapám az első világháborús
fogságban sajátította el az olasz nyelvet,
talán nem véletlen, hogy verseimet
tíz nyelvre lefordították,
de olaszra nem.

Ne mogu ispričati

Otac je voleo književnost,
nikad mi nije čestitao, niti pohvalio
kad je neka moja pesma u poznatom časopisu
ili knjiga u Parizu, Moskvi objavljena,
knjige nije voleo,
tvrdio je, zbog njih ne možemo
kuću ofarbati, u stanu
bez predostrožnosti
nigde zakoračiti,
ipak kobno je tamo pao
gde knjige nisam imao hrabrosti
odložiti.
Nekad svoju prvu priču
u WC-u sam škrabao jer
nije mu bilo po volji da pišem,
više bi voleo da jezike učim,
ded je talijanski u I. Svetskom ratu
u zatočeništvu savladao,
možda nije slučajno da su moje pesme
na deset jezika prevedene
ali ne i na talijanski.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://kepiras.com/2017/11/fellinger-karoly-versei-2/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése