Petrőczi Éva Katica Kata pettye – Pega Marine Mare

Petrőczi Éva Pécs, 1951. április 7. –

Katica Kata pettye Katica Kata, a bogár-lányka nagy bajra ébredt, sírás-rívása felverte Bogártanya csendjét. Szép, piros hátán, ahol nemrég hét fekete petty lakott, reggelre belőlük hat árválkodott. Nem tudjuk, mi történhetett, talán álmában veszítette el az a mindig izgő-mozgó hétpettyes gyerek. De – így vigasztalta nagymamája – „Félre bánat, félre könnyek, ne félj, Katám, a Bogárkórházban mindenfelé gyógyítók röpködnek. Bogárkák lábadoznak minden virágkehelyben, jót szundikálnak margarétán, harangvirágban, zizegő pipacs-lepedők között.” Kata szívébe remény költözött: „Talán… talán, ott meggyógyulok én is. Vigyél el oda gyorsan, nagymamám!” És lám, egy mosolygó, pettyes, piros köpenyes doktor nénit sodort feléjük a Gyógyulás Rétjén a reggeli szél. Hallgassuk meg, mint mond, milyen kedvesen beszél: „Nincs miért sírnod, kis Katám, van itt nekünk sok-sok makkhéjban rengeteg tartalék pettyünk, meg finom méz és sok ecset, és nem te vagy az első katicagyerek, akinek elgurult egy-egy pettye. Ülj fel erre a zöld levélre, és új pettyet ragasztok hátad közepére, aztán, ha a nővérke szépen bekötözte, haza is mehetsz nagymamával. Két nap múlva majd visszavárlak, levesszük ezt a fű-kötést és kibonthatod újra mindkét, összesen hétpettyes szárnyad!”

Pega Marine Mare Marina Mara, buba-dikla jecajući se budila, remetivši tako tišinu Bubasalaša. Na lepim, crvenim leđima, gde je nedavno još sedam pege nosila ujutro je jedna nedostajala. Ne znamo šta se moglo dogoditi, ta večno pokretna devojka sa sedam pega možda je tokom sna jednu izgubila. Ali – baka ju tako teši – „Do vraga sa tugom, suzom, moja Maro ne boj se, u Bubalečilištu svakakvi iscelitelji lebde. Bube u svakom cvetu se oporavljaju, među pokrivačima bulki, na stanaricama, zvončićima spavaju.” U srcu Mare nada se uselila: „Možda... možda, ozdraviću i ja. Bako moja, vodi me tamo,!” I eto, na Ritu Ozdravljenja jutarnja vetrina je prema njima nasmejanu, pegavu, crveno obučenu doktoricu nosila. Poslušajmo, šta će reći, zaista je srdačna: „Za plač nemaš razloga, mala Mara, imamo mi ovde u mnoštvu ljuski žira bezbroj pege u rezervi, i finog meda i mnogo kista, te nisi ti među bubadecom prvi ko je jednu pegu izgubi. Na taj zelen list sedni, prilepiću novu pegu na sredinu leđa ti, a posle, kad će te sestra previti, zajedno sa bakom možeš ići. Ponovo se javi za dva dana, zavoj od trave ćemo skinuti i moćićeš opet razviti krila sad već sa sedam pega!” Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző