Rakovszky Zsuzsa Mintha – Kao

Rakovszky Zsuzsa Sopron 1950. december 4. –

Mintha A vedlett, sárga gyógyszálló előtt a letarolt, hideg parkban a gőz vízszint csapong a gyógyvizes medence zöld négyszöge fölött. Jönnek, kerengve, árnyékfoltok a ködben: jobbra-balra elhúz, ha varjú, rézsút az avarra inog le, ha levél, vagy tapogatva kiköt a síkos lépcsőn, lefaragja a belső éleket. Száraz és sötét szellemrajt zörget egy-egy széllökés ide-oda. Olyik beletalál a medencébe: zöld ál-túlvilágba, a forrongó, meleg üveg alatt ragyog: hiánytalan, színes halott. Lebegve ágtalan és árnytalan, nem hat, nem él, nem változik, de van. Mintha egy langyos, átlátszó öröklét lakná két szó között a senkiföldjét. Mintha mégiscsak konzerválható volna tavalyi hő, tavalyi hó. Mintha lenne egy köztes állapot, amelyben épen elnyújtózhatok. Mintha egy helyiségből az időt kiszivattyúznák, és se azelőtt, se ezután soha többé, csak a fém és üveg és villany évszaka: még csillog és már rég nem az, ami. Így lehet, úgy-ahogy, megtartani.

Kao Ispred oronulog, žutog sanatorija u opustošenom, hladnom parku para iznad zelenog četverokuta lekovite vode bazena leprša. Stižu senke, u magli kovitlaju: vrpolje se, ako je vrana, koso na tratinu sklizne, ako je list let na skliskoj stepenici završi, unutrašnje ivice otupivši. Suvog, tamnog roja duhova nalet vetra na sve strane baca. Po koji u bazen pada: u svom zelenom lažnom drugom svetu, ispod toplog, usijanog stakla sija: netaknut, šaren mrtvac. Nema grane, niti senu, samo lebdi, ne deluje, ne živi, ne menja se, ali postoji. Kao da na ničijoj zemlji između dve reči neka mlaka, prozirna večnost gospodari. Kao da lanjski sneg, lanjska toplota, konzervirati bi se mogla. Kao da neko međustanje postoji u kojoj bi se bez straha mogla ispružiti. Kao da su iz neke prostorije vreme iscrpili i ne potoji pre, niti ubuduće nikad više, samo era metala, stakla i elektrike: još sjaji ali odavno nije to što je. Zadržati, kako-tako, tako je moguće. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?docId=0000000215&secId=0000019924&mode=html#Rakovszky_Zsuzsa-Visszaut_az_idoben-01120