Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2018. december 22., szombat

Ana Nikvul moj me dragi zove ljubo – kedvesem szerelmemnek nevez


Ana Nikvul Kosovska Mitrovica 17. 10. 1963. –

moj me dragi zove ljubo

išli smo pre neki dan
u neku žešću zabit u srcu zemlje
kaže hoće da mi kupi parče reke
a reka joj valovita joj šumovita
moj me dragi zove ljubo

onda smo posetili jednog umetnika
štro druguje s vevericama
radi ikone na neobradjenom drvetu
i krije se od žene iza zbunja kad puši
ima slabo srce pa ga ona grdi
pili vino od šumskih jagoda
moj me dragi zove ljubo

onda smo sreli dva mlada francuza
ladno žive u kombiju nasred napuštenog puta
čekaju da kupe zemlju da prave kuću od blata
i tu na miru duvaju do kraja života
jer kažu srbi su pitom narod
a moj me dragi opet zove ljubo

onda smo uzeli bateriju i pokrili se po glavi
teškim pravljenim jorganom sa juga
čitali stripove i moje brljive pesme
napisane u doba kad sam bila kamen
moj me dragi i tad zove ljubo

onda smo se ovo ono mazili i znate već dalje šta
onda smo jedno drugom prste u uši stavili
pravili se da nismo postojali pre nas
i tako
moj se dragi uselio u mene
svejednako zovući me ljubo
oh ljubo

Izvor: Ana Nikvul: „Četiri feferone za rastanak“, Neopress, Beograd, 2015.


kedvesem szerelmemnek nevez

pár napja a föld szívének
holmi eldugott sarkába mentünk
mondja nekem egy folyórészt akar venni
ám a folyó jaj kanyargós jaj erdővel szegett
kedvesem szerelmemnek nevez

azután egy mókusokkal barátkozó
művészt látogattunk meg
csiszolatlan fából készít ikonokat
és feleségétől a bokor mögé bújva cigarettázik
gyenge a szíve hát szidja
szamócabort ittunk
kedvesem szerelmemnek nevez

azután két fiatal franciával találkoztunk
elhagyatott út mellett kombiban dideregtek
földvásárlásra vártak majd sárból házat építenek
ahol életük végéig nyugodtan éldegélnek
mert vallják szelíd nemzet a szerb
kedvesem meg ismét szerelmemnek nevez

azután elővettük a zseblámpát és a súlyos délen készült
paplannal fejünk búbját is betakartuk
képregényeket és az akkor mikor még kő voltam
írt locsogó verseimet olvastuk
kedvesem akkor is szerelmemnek nevezett

azután cirógattuk egymást meg tudják mi következett
azután ujjunkat egymás fülébe dugtuk
úgy tettünk hogy előtte nem is léteztünk
és így
kedvesem belém költözött
mindig szerelmemnek nevezett
ó szerelem

Fordította: Fehér Illés

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése