Ana Nikvul moj me dragi zove ljubo – kedvesem szerelmemnek nevez

Ana Nikvul Kosovska Mitrovica 17. 10. 1963. –

moj me dragi zove ljubo

išli smo pre neki dan

u neku žešću zabit u srcu zemlje

kaže hoće da mi kupi parče reke

a reka joj valovita joj šumovita

moj me dragi zove ljubo

onda smo posetili jednog umetnika

štro druguje s vevericama

radi ikone na neobradjenom drvetu

i krije se od žene iza zbunja kad puši

ima slabo srce pa ga ona grdi

pili vino od šumskih jagoda

moj me dragi zove ljubo

onda smo sreli dva mlada francuza

ladno žive u kombiju nasred napuštenog puta

čekaju da kupe zemlju da prave kuću od blata

i tu na miru duvaju do kraja života

jer kažu srbi su pitom narod

a moj me dragi opet zove ljubo

onda smo uzeli bateriju i pokrili se po glavi

teškim pravljenim jorganom sa juga

čitali stripove i moje brljive pesme

napisane u doba kad sam bila kamen

moj me dragi i tad zove ljubo

onda smo se ovo ono mazili i znate već dalje šta

onda smo jedno drugom prste u uši stavili

pravili se da nismo postojali pre nas

i tako

moj se dragi uselio u mene

svejednako zovući me ljubo

oh ljubo

Izvor: Ana Nikvul: „Četiri feferone za rastanak“, Neopress, Beograd, 2015.

kedvesem szerelmemnek nevez

pár napja a föld szívének

holmi eldugott sarkába mentünk

mondja nekem egy folyórészt akar venni

ám a folyó jaj kanyargós jaj erdővel szegett

kedvesem szerelmemnek nevez

azután egy mókusokkal barátkozó

művészt látogattunk meg

csiszolatlan fából készít ikonokat

és feleségétől a bokor mögé bújva cigarettázik

gyenge a szíve hát szidja

szamócabort ittunk

kedvesem szerelmemnek nevez

azután két fiatal franciával találkoztunk

elhagyatott út mellett kombiban dideregtek

földvásárlásra vártak majd sárból házat építenek

ahol életük végéig nyugodtan éldegélnek

mert vallják szelíd nemzet a szerb

kedvesem meg ismét szerelmemnek nevez

azután elővettük a zseblámpát és a súlyos délen készült

paplannal fejünk búbját is betakartuk

képregényeket és az akkor mikor még kő voltam

írt locsogó verseimet olvastuk

kedvesem akkor is szerelmemnek nevezett

azután cirógattuk egymást meg tudják mi következett

azután ujjunkat egymás fülébe dugtuk

úgy tettünk hogy előtte nem is léteztünk

és így

kedvesem belém költözött

mindig szerelmemnek nevezett

ó szerelem

Fordította: Fehér Illés