Varga Tibor Kissomlyó 1947.
február 10. -
|
Ad spectatores
Ez itt csak tettetés,
ledér
szavaknak árnyjátékai
a
majd-lesz-egyszer tiszta vászonán.
És
semmi több. S ha lenne most időm,
elmondanám
én minden indokát
e
cselszövésnek – mely bár messze visz,
a
tetteimre húz, ím, álruhát.
Felér
a vég bizony egy döbbenettel,
s
ez kell, ezt várják oly nagyon fenn és
lenn
egyaránt ... De csitt, már hallom is,
a harsonákat fújják – rajta hát!
|
Ad spectatores
To tu je samo obmana,
senovite igre raskalašenih reči
na čistom platnu jednom-će-biti.
Ništa više. I kad bi sad vremena imao,
svaki povod te zavere bi
otkrio – iako daleko nosi,
evo, moja dela lažnim odelom kiti.
Svršetak isto je što i košmar,
to treba, to čekaju jednako i gore
i dole... Ali mir, već čujem,
trube najavljuju – pritisni!
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése