Ana Nikvul Cela priča – Mese

Ana Nikvul Kosovska Mitrovica 17. 10. 1963. –

Cela priča

rođena sam u gradu gde su se prodavale najbolje farmerice
i gde su nas vodili lekaru kad zaškripi u grlu
sreća pa je moja majka procenila da sam zdrava
pa i danas imam krajnike i stare dobre traperice
koje nosim kad me uhvati detinjstvo i ludilo od snage
i još uvek nosim isti broj
a grad je uvek mirisao na ćevape i sudžuk na žaru
danas je on dva grada
naš i njihov
danas je grad na kvadrat

moja prva torta je zaglavila ispod starog kreveta na federe
moja prva lutka iz italije bila je živa i govorila je mama
moja prva mama je rekla da sve što hoću to i mogu
moj prvi televizor je bio bioskop za ceo komšiluk
moje prve pare bile su na žilet izvađene iz kasice prasice
moje prve igračke bile su klikeri i fudbal
moja prva suknja je pozajmljena od vesne za prvi radni dan u školi
moj prvi strah je bila vampirica
moje prvo bežanje od kuće bilo je sa tri godine
moja prva velika ljubav nije umela da se ljubi
moj prvi muž bio je enciklopedija koja hoda
moj prvi posao je bio razgovor gluvih telefona i zaraćenih svetova
moja prva knjiga na polici je ukradena u jednoj knjižari u kopru
moj prvi objavljeni naslov je ja ću tebe učit mene

rođena sam u gradu ćevapa svinjetine i bivolica
i grad je uvek mirisao na neki otrov
i morali smo da nosimo marame preko nosa da se ne ugušimo
tada su nas u školi učili da smo mi bogata zemlja
i da je život pred nama i da nam predstoji zlatna budućnost
pa smo se rasuli po svetu kao latice svežih ruža
pa smo pobrkali lončiće
pa smo plakali plakali plakali
pa smo onda pakovali torbe i opet negde išli
pa smo ceo svet obišli
pa smo se vratili da ne bismo patili
pa smo opet patili patili i patili
pa se više nikad nismo nigde vratili
pa sad stojimo u mestu i čekamo
da saznamo šta to zapravo hoćemo
od sebe i svega što jeste i što možda i nije

a oduvek je sve tako jednostavno jasno
da jedino ono s kim smo jeste ono što smo
i to je cela priča

Izvor: Ana Nikvul: Četiri feferone za rastanak, Neopress, Beograd, 2015.

Mese

abban a városban születtem ahol a legjobb farmernadrágokat árulták

és ha torkunk fájt orvoshoz vittek bennünket

szerencsére anyám egészségesnek vélt

így manduláim megmaradtak és a jó öreg farmernadrág is

hordom ha rám tör a gyerekkor meg az erőtúltengés

és még mindig ugyanazt a számot viselem

a városban meg a csevap és a rostélyos illata terjengett

ma két város

a miénk és az övéké

ma város a négyzeten

első tortám az öreg rugós ágy alá keveredett

első olaszhoni babám élt és mondogatta mama

első anyám állította mindent megvalósíthatok csak akarnom kell

az első tv-készülékem a szomszédok mozija volt

első jövedelmem malacka-kasszából eredt zsilettel vettem ki

első játékom az üveggolyó és a labdarúgás volt

első szoknyám az első iskolanapra a vesznától kölcsönkért volt

első félelmem vámpírtól eredt

első szökésem otthonról hároméves korom tette

első nagy szerelemem nem tudott csókolózni

első férjem gyalogjáró enciklopédia volt

első munkahelyem a sükettelefonok és hadakozók párbeszéde volt

első könyvemet egy kopari könyvesboltban loptam

első megjelent címem megtanítalak énül

a csevap disznó- és marhahús városában születtem

és a városra mindig valami méreg illata telepedett

és hogy ne fulladjunk meg orrunkat kendővel takartuk

akkor az iskolában úgy tanították országunk gazdag

előttünk az élet aranykor következik

és fiss rózsaszirmokként szóródtunk szét a világban

és az edényeket összekevertük

és sírtunk sírtunk sírtunk

és összecsomagoltunk és ismét útra indultunk

és az egész világot bejártuk

és visszatértünk hogy ne szenvedjünk

és ismét szenvedtünk szenvedtünk szenvedtünk

és soha többé sehová vissza nem tértünk

és egyhelyben állunk és várjuk

hogy megtudjuk tulajdonképpen mit várunk

magunktól és egyáltalán mindentől ami van és talán nincs is

pedig minden olyan egyszerűen egyértelmű

azok vagyunk akik vagyunk és akikkel vagyunk

ennyi a mesének vége

Fordította: Fehér Illés